Carpinus orientalis - keleti gyertyán

Általános jellemzés

• Család: Betulaceae – nyírfafélék

• Életforma: lombhullató kis fa vagy nagy cserje

• Magasság: többnyire 3–8(–10) m, ritkán kissé magasabb; sokszor többtörzsű, cserjeszerű.

• Korona / habitus:

  • sűrűn elágazó, szélesen szétterülő, bokros,

  • gyakran erdőszegélyek, bokorerdők jellegzetes eleme, nem „igazi” magas fatermetű gyertyán, mint a C. betulus.

Törzs, kéreg, hajtás

• Törzse rendszerint rövid, sokszor már alul elágazik.

• Kéreg fiatalon sima, szürkés, később finoman barázdált, de nem olyan jellegzetesen, hosszú „izmos” barázdákkal, mint a közönséges gyertyán.

• Hajtások vékonyak, barnás-zöldek, rügyei aprók, tojásdadak.

Levél

• Váltakozó állású, egyszerű levél.

• Alak: tojásdad–elliptikus, gyakran elég kicsi (2–5 cm), jóval kisebb, mint a C. betulus levele.

• Szélük erősen fűrészes, hegyes fogakkal.

• Levéllemez vékony, kicsit gyűrött hatású, erezet mentén enyhén hullámos.

• Felszíne középzöld, fonáka világosabb.

• Összhatásában „finom levelű, apró lombú gyertyán”.

Virág, termés

• Egylaki, hím és nővirág ugyanazon az egyeden, barkás virágzatban.

• Hím barkák: hosszú, csüngő, tavasszal (lombfakadás idején) virágoznak;

• nővirágok: rövidebb barkákban, amelyekből őszre kis makkterméses „toalapok” fejlődnek.

• Termés:

  • apró makkocska, amelyet jellegzetes, 3 karéjú murvalevél vesz körül (ez a „szárnya”),

  • ezek lazán, laza csomókban lógnak – kisebbek és lazábbak, mint a közönséges gyertyán nagy, tömör terméscsomói.

Növényföldrajz (areál) és élőhely

Elterjedés – areál

• Őshonos Délkelet-Európa és Elő-Ázsia térségében:

  • Balkán-félsziget nagy része,

  • Észak-Olaszország egyes részei,

  • a Kárpát-medence déli, délkeleti pereme,

  • a Fekete-tenger környéke,

  • Kis-Ázsia, Kaukázus vidéke, tovább kelet felé Iránig, Elő-Ázsia hegyvidékeiig.

Élőhely

• Tipikus száraz, meleg, napos–félárnyékos élőhelyek faja:

  • mészkő- és dolomit-hegyoldalak,

  • száraz tölgyesek, bokorerdők, cserjések,

  • sziklagyepek, erdőszegélyek, karsztbokorerdők.

• Talajigény:

  • jól tűri a sekély, köves, meszes talajokat,

  • szárazságtűrő, a nyári aszályokat is elég jól bírja.

• Ahol a klíma szárazabb, melegebb, ott gyakran a „klasszikus” gyertyánt (C. betulus) leváltó, azt helyettesítő faj: alacsonyabb, bokrosabb gyertyánosok képében.

Etimológia

• Carpinus – a nemzetségnév régi latin név, eredetileg a gyertyánokra használták; konkrét jelentése nem teljesen tisztázott, de már az ókori szerzőknél is előfordul. Gyakorlatilag „gyertyán-fa” értelemben került át a tudományos latinba.

• orientalis – latin melléknév: „keleti”.

  • Közvetlen utalás arra, hogy a „nyugati” elterjedésű közönséges gyertyán (C. betulus)-hoz képest ez a faj inkább Délkelet-Európa–Elő-Ázsia irányában elterjedt, tehát „keleti gyertyán”.

A Carpinus orientalis (keleti gyertyán) védettsége:

• Nemzetközi szinten (IUCN):

  • A faj „Least Concern (LC) – nem veszélyeztetett” kategóriában szerepel, vagyis globálisan nem tartják kipusztulással fenyegetettnek.

• Magyarországon:

  • A keleti gyertyán törvényesen védett faj,

  • a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szerint a természetvédelmi értéke 50 000 Ft/egyed.

  • Hazánkban melegkori reliktum, nagyon szűk elterjedésű (pl. Vértes: Csákvár–Haraszt-hegy, Alcsút környéke), ezért nálunk lokálisan erősen veszélyeztetett és kiemelten értékes.