Castanea sativa - szelídgesztenye

Általános jellemzés

• Család: Fagaceae (bükkfafélék)

• Életforma: lombhullató, nagy fa

• Magasság: többnyire 15–25 m, jó termőhelyen 30 m fölé is megnőhet.

• Élettartam: nagyon hosszú életű, idős példányai több száz évesek, ismert példányoknál a 600–800 év sem ritka.

Törzs, kéreg, korona

• Törzse fiatalon viszonylag egyenes, idős korban gyakran vastag, odvas, sokszor többtörzsűnek ható alakú.

• Kérge fiatalon sima, szürkésbarna, idősebb fán mélyen repedezett, hosszanti–spirális barázdákkal.

• Koronája nagy, boltozatos, terebélyes; árnyéka sűrű.

Levél

• Váltakozó állású, egyszerű levelek.

• Alak: hosszúkás–lándzsás, keskeny tojásdad,

• méret: általában 10–20(–25) cm hosszú, 3–6 cm széles.

• Szélük erősen fűrészes, nagy, hegyes fogakkal, az erek a fogak csúcsába futnak.

• Felszínük fényes, sötétebb zöld, fonákjuk világosabb, enyhén molyhos lehet.

Virág

• Egylaki: ugyanazon a fán hím és nővirág is van.

• Hím virágok: hosszú, sárgás barkák, melyek nyár elején tömegesen jelennek meg, jellegzetes, erős illattal.

• Nővirágok: a barkák tövében vagy külön kis csoportokban ülnek, kevésbé feltűnőek.

Termés

• A termés egy tövises kupacs („sün”), amelyben általában 2–3 nagy, fényesbarna gesztenyemag ül.

• A kupacs ősszel barnul, felreped, és kihullanak a magvak.

• A gesztenye ehető, keményítőben és szénhidrátban gazdag, régóta fontos emberi táplálék (sült gesztenye, gesztenyepüré stb.).

Növényföldrajz és élőhely

Őshonos / eredeti elterjedés

• Őshonosnak tartják Dél- és Délnyugat-Európában és Kis-Ázsiában, kb.:

  • Ibériai-félsziget, Dél-Franciaország, Itália,

  • Balkán-félsziget nagy része,

  • Törökország európai és kis-ázsiai területei, Kaukázus környéke.

• A görög–római kor óta széles körben ültetik, ezért ma nehéz az ősi és a régóta telepített állományokat szétválasztani.

Magyarországon

• Őshonosnak tekintett szelídgesztenyés állományok főleg a Nyugat-Dunántúlon (Kőszegi-hegység, Vasi-hegyhát, Göcsej, Zalai-dombság), kisebben a Bakony–Balaton-felvidék egyes részein találhatók.

• Sok gyümölcsös, fasor, liget kultúrelem, azaz telepített.

Élőhely-igény

• Klíma: enyhe, viszonylag csapadékos, szubmediterrán / szubalpin jellegű klímát kedvel;

  • a kemény téli fagyokat közepesen tűri,

  • a késő tavaszi fagyokra, virágzáskori fagyokra érzékeny lehet.

• Talaj:

  • legjobban mély, üde, jó vízgazdálkodású, többnyire savanyú vagy gyengén savanyú talajon fejlődik,

  • a meszes, nehéz agyagtalajokat rosszul viseli (klorózis, gyengélkedés).

• Fényigényes – zárt erdőben visszaszorul, de laza lombkoronájú elegyes állományokban jól érzi magát.

Etimológia

• Castanea

  • a név az ókori görög Kastaneia / Kastania helységnévből származik (Tesszáliában vagy Póntosz vidékén), ahol sok gesztenye nőtt,

  • innen került át a latin castanea szóba, amely a gesztenyefát és a termést is jelentette.

• sativa

  • latinul: „vetett, termesztett, kultúrában tartott”,

  • közvetlenül arra utal, hogy ez a gesztenye régóta művelt, kultúrnövény: gyümölcsösök, gesztenyeligetek alapfaja Európa-szerte.

Védettség, veszélyeztető tényezők (röviden)

• Világszinten:

  • a faj nem tekinthető közvetlenül kipusztulással fenyegetettnek,

  • de sok helyen állományai leromlottak a betegségek és a használati mód változása miatt.

Fő veszélyeztető tényezők

• Gesztenyepusztulás (gesztenyerák) – gombás eredetű (Cryphonectria parasitica),

  • ágrákok, kéregrák, fatest-pusztulás, koronaritkulás, fapusztulás.

• Tintabetegség (ink disease) – talajlakó fitoftórák (Phytophthora spp., főleg P. cambivora),

  • gyökér- és tőpusztulást, hirtelen száradást okoz.

• Termőhelyi problémák – sok állományt gyenge, meszesedő talajra telepítettek, ahol a faj eleve gyengébb.

Magyarországon

• Maga a faj jelenleg védett,

• viszont több gesztenyeliget és gesztenyés erdőrészlet (pl. Kőszegi-hegység egyes állományai) területileg védett, vagy Natura 2000-területként fokozott természetvédelmi figyelmet kap.