Általános jellemzés
-
Család: Pinaceae – fenyőfélék
-
Életforma: örökzöld nagy fa
-
Magasság: őshazájában 30–40 m, Közép-Európában többnyire 15–25(–30) m
-
Élettartam: nagyon hosszú életű, több száz évet is megélhet.
Korona, habitus
-
Fiatalon kúpos, szabályos, erős, felfelé törő sudárral.
-
Idősebb korban a korona szélesen kúp alakú vagy tányérszerűen kiszélesedő, a vázágak gyakran vízszintesen kinyúlók.
-
Sok fa később jellegzetesen „réteges”, teraszos koronát nevel.
Törzs, kéreg
-
Törzse vastag, egyenes.
-
Kéreg fiatalon simább, szürkés, idővel sötétebb, mélyen barázdált, pikkelyesen repedezett.
Tűk és tobozok
Tűlevelek
-
Rövidhajtásokon sűrű csomókban (rozettákban) állnak, 20–40 tű/csomó.
-
Hossz: kb. 1,5–2,5 cm, színe:
-
az alapfaj: kékeszöld, szürkészöld,
-
a közismert var. glauca és fajtái: erősen ezüstös–kékesszürke.
-
-
Keresztmetszetük négyélű, hegyük éles, de nem nagyon szúrós.
Tobozok
-
A cédrusokra jellemzően felálló, hordó alakú tobozok,
-
5–8(–10) cm hosszúak, eleinte zöldes, majd barna színűek.
-
A tobozok a második–harmadik évben érnek, ekkor szétmállanak, és csak a magtengely marad a száron.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshazája: az Atlasz-hegység Marokkóban és Algériában.
-
Magassági elterjedés: nagyjából 1300–2200 m tengerszint felett.
-
Élőhely:
-
hegyvidéki cédruserdők,
-
meredek lejtők, fennsíkok, száraz, napos hegyoldalak,
-
többnyire meszes vagy semleges, köves, jó vízlefolyású talajon.
-
-
Klímaigény: mediterrán–hegyvidéki jelleg:
-
csapadék főleg télen és tavasszal,
-
meleg, száraz nyár,
-
hóval, faggyal járó tél – a hideget jól tűri, ezért Közép-Európában is bevált díszfa.
-
Őshazájában állományai sok helyen erősen megritkultak (erdőirtás, túllegeltetés, tüzek), de nagy kiterjedésű mesterséges ültetvények is vannak (főleg talajvédelemre, fatermelésre).
Etimológia
-
Cedrus – az ógörög κέδρος (kédros) szóból, amelyet eredetileg különböző illatos tűlevelűekre használtak (cédrusokra és borókákra is). A név ma szűkebben a „valódi cédrusokat” (Cedrus nemzetség) jelöli.
-
atlantica – latin melléknév: „atlanti, atlasz-hegységi”,
-
közvetlenül az Atlasz-hegységre utal, ahonnan a fajt leírták.
-
Kertészeti megjegyzések
-
Talaj:
-
jó vízáteresztésű, nem túl kötött talajt kedvel,
-
meszes talajon is jól érzi magát (jobb, mint a himalájai cédrus).
-
-
Fény: kifejezetten napkedvelő – árnyékban felnyurgul, ritkul.
-
Télállóság: a cédrusok közül az egyik legtélállóbb, Közép-Európa nagy részén megbízhatóan telel.
-
Sok kertészeti formája van (pl. ‘Glauca’, ‘Glauca Pendula’ stb.), főleg tűszín és habitus (csüngő, oszlopos) szerint.
Összehasonlítás a libanoni cédrussal
| Bélyeg | Cedrus atlantica (atlaszcédrus) | Cedrus libani (libanoni cédrus) |
|---|---|---|
| Alap habitus | Karcsúbb, fiatalon szabályos kúpos, idősebb korban is inkább „felfelé törő”, réteges, de magas koronájú | Fiatalon kúpos, idős korban szélesen lapított, tányéros, „párkányos”, erősen széthúzódó korona |
| Korona sziluett | Gyakran „tölcséres-kúpos”, a csúcs sokáig megmarad | Öreg fákon jellegzetesen vízszintes „teraszok”, lapított csúcs, „klasszikus bibliai cédrus–sziluett” |
| Vázágak állása | Többnyire ferdén felfelé ívelők vagy közel vízszintesek, de ritkábban esnek teljesen laposba | Alsó ágak hosszúak, vízszintesen kinyúlók, végük kissé felhajló; felső ágak is inkább vízszintes „párkányokat” alkotnak |
| Fiatal hajtások | Vékonyabbak, többnyire kissé szürkészöld–zöldes, sűrű rövidhajtás-csomókkal | Kicsit vastagabb, erősebb fiatal hajtások, gyakran barnászöld árnyalattal |
| Tűk hossza | Általában 1,5–2,5 cm, rövidebb | Többnyire 2–3(–3,5) cm, kissé hosszabb |
| Tűk színe | Jellegzetesen kékeszöld, szürkészöld, gyakran erősen ezüstös (különösen ‘Glauca’ formákban) | Inkább friss zöld–sötétzöld, csak enyhén kékeszöld; összhatásban „melegebb” zöld |
| Tűk csomóban (rövidhajtáson) | 20–40 tű/csomó, a csomók gyakran sűrű, kefeszerű párnát alkotnak | Hasonló rendeződés, de a tűcsomók általában lazábbak, hosszabb tűkkel, kevésbé „borosta-szerű” |
| Tűk szúróssága | Rövidebb, tömöttebb, enyhén szúrós, de nem olyan, mint a fenyők többsége | Hosszabb, de valamivel „puhább” hatású, kevésbé sűrűn tömörül |
| Szín-összhatás | A fa távolról hideg, kékesszürke tónusú | Távolról melegebb, zöldes koronaszín |
| Kéreg | Idősen sötétszürke, erősen repedezett, kisebb, szabálytalan táblákra törik | Hasonlóan vastag, repedezett kéreg, de gyakran nagyobb, hosszanti táblákra esik szét, „robosztusabb” benyomás |
| Toboz alakja | Felálló, hordó alakú, 5–8(–10) cm hosszú; pikkelyei viszonylag simább felszínűek | Szintén felálló, hordó alakú, gyakran nagyobb, 8–12 cm körüli, tömzsibb benyomású, pikkelyei olykor kissé „szabdaltabbak” |
| Toboz érése | 2–3 év alatt érik, szétmállik – a magtengely a száron marad (mint minden cédrusnál) | Ugyanígy, de az állományokon gyakran több idős, felálló toboztengely látható egyszerre, ami jól mutat a lapos korona „párkányain” |
| Fiatal fák koronája | Sokáig hegyesen kúpos, „karácsonyfa-szerű” cédrus | Rövidebb idő után is szélesedik, laposodik, hamarabb kezd „libanoni jellegűvé” válni |
| Összbenyomás | „Karcsú, kékes, felfelé törő” cédrus | „Nemes, lapos párkányos, sötétzöld” cédrus, klasszikus „templom- / hegyoldal-sziluett” |
Trew, C.J., Ehret, G.D., Plantae selectae (1750-1773), vol. 7 (1765), t. 61 (1765)
Idős Cedrus atlantica, amely egy szurdok fölött nő Marokkóban az Atlasz hegységben. Kép Tom Christian.
