Celastrus scandens - kúszó fafojtó, amerikai futókeserűfű

Általános jellemzés

• Család: Celastraceae – kecskerágófélék

• Életforma: fásodó, lombhullató kúszónövény (lián)

• Hossz: többnyire 3–8 m, kedvező helyen ennél hosszabbra is felkúszik fákra, cserjékre, kerítésekre.

Hajtás, kéreg

• Vesszői csavarodva kapaszkodnak a tartónövény köré (nem kacsos, hanem tekeredő szárú).

• Fiatalon zöldes-barnák, simák, idősebb korban barnásszürke, enyhén repedező kéreggel.

Levél

• Egyszerű, váltakozó állású levelek.

• Alak: többnyire tojásdad–lándzsás, enyhén hosszúkás,

• méret: kb. 4–12 cm hosszú,

• szélük finoman fűrészes vagy csipkézett,

• csúcsuk többnyire kihúzott, enyhén kihegyezett.

• Szín: felül középzöld, fonákon világosabb; ősszel sárgára–sárgásbarnára színeződnek.

Virág és termés

Virág

• Többnyire késő tavasszal–kora nyáron virágzik.

• A faj többnyire kétlaki (külön porzós és termős egyedek), de előfordulnak vegyes virágú példányok is.

• Virágai kicsik, zöldes-fehérek,

  • laza, végálló bugákban vagy fürtökben nyílnak a hajtásvégeken.

• Díszértékük kicsi, inkább a termés dekoratív.

Termés – díszérték

• Termése gömbölyded, 3 rekeszű tok,

• éréskor (ősz–késő ősz) a tok narancssárgára színeződik, majd felreped,

• a tokrekeszekből kilátszanak a fényes, piros–vörös magköpenyek (arillus), amelyek a magokat borítják.

• A végálló termésfürtök ősszel nagyon feltűnők: narancssárga tok + élénkvörös magköpeny kombinációja az egyik legfontosabb díszítőérték.

• A termés mérsékelten mérgező, emberi fogyasztásra nem alkalmas, de madarak kedvelik, így terjed.

Növényföldrajz, élőhely

Őshonos elterjedés

• Őshonos Észak-Amerika keleti–középső részén:

  • nagyjából Kanada délkeleti részétől (Ontario stb.)

  • az USA Közép-nyugati és keleti államain át

  • egészen az USA délkeleti vidékéig.

Élőhely

• Erdőszegélyek, cserjések, erdei tisztások, folyóparti bozótosok tipikus kúszónövénye.

• Gyakran megjelenik kerítésen, útszélen, parlagos területeken is.

• Talaj:

  • jó vízellátottságú, de nem feltétlenül mocsaras közeg,

  • tápanyagban közepes talajokon érzi magát legjobban.

• Fényigény: félárnyék–nap, a túl mély árnyékot rosszul tűri, termésképzése is gyenge árnyékban.

Fontos terepi bélyeg: az amerikai C. scandens termésfürtjei többnyire VÉGÁLLÓK, míg az inváziós ázsiai faj (Celastrus orbiculatus) hónalji (oldalálló) terméscsomókat is hoz, és levelei kerekdedebbek.

Felhasználás, ökológia

• Dísznövény:

  • elsősorban őszi termésdísz miatt ültetik,

  • florisztikában (szárazkötészet, koszorúk) kedvelt alapanyag a narancs–piros termés.

• Természetvédelmi helyzet:

  • az USA több államában visszaszoruló, részben azért, mert az inváziós C. orbiculatus helyenként kiszorítja,

  • globálisan azonban nem számít súlyosan veszélyeztetettnek.

• Európában ritkábban ültetett, nálunk főként gyűjteményes kertekben, ritkán magánkertekben fordul elő.

Etimológia

• Celastrus – valószínűleg egy ókori görög növénynévből (kelastron / kelastros) származik, amely egy ma már bizonytalanul azonosítható cserjére vonatkozott; a név pontos jelentése nem ismert, „öröklött” klasszikus név.

• scandens – latin melléknév: „felkúszó, kapaszkodó”,

  • közvetlen utalás a faj liánszerű, kúszó életmódjára (fákra, bokrokra tekeredik).