Celtis glabrata - kopasz ostorfa

Celtis glabrata Steven ex Planch. ma egy vitatott, „nehezen megfogható” név, amelyet sok szerző nem önálló fajnak, hanem valamelyik ismert ostorfafaj (leggyakrabban Celtis australis vagy Celtis caucasica) szinonimájának vagy alakjának tekint. 

Rendszertani helyzet

• Leíró: Christian von Steven, a név érvényes publikálása: Planchon – ezért: Steven ex Planch.

• A legtöbb modern florisztikai munka szerint:

  • vagy a keleti ostorfához (Celtis australis) sorolják be,

  • vagy a kaukázusi ostorfa (Celtis caucasica) körébe vonják,

  • tehát nem „jó faj”, hanem egy regionális, kopaszabb levelű forma / alfaj / változat.

Morfológiai kép

Azok a szerzők, akik külön fajként említik a Celtis glabrata-t, nagyjából így különítik el:

• Életforma: lombhullató fa vagy nagy cserje,

  • magasság: kb. 8–15 m, tehát inkább közepes termetű ostorfa.

Kéreg

• Szürkés–barnásszürke, idősebb korban finoman repedezett, de nem annyira „fokozatosan bordás-parás”, mint az amerikai ostorfa (C. occidentalis).

Levél

• Egyszerű, váltakozó állású levelek,

• alak: tojásdad–lándzsás, a levélalap többnyire aszimmetrikus (az egyik oldali levélalap-lebeny lejjebb indul – ez általános Celtis-bélyeg),

• méret: többnyire kisebb és keskenyebb, mint a C. australis-nál,

• levélfonák és a levélnyél szinte teljesen kopasz vagy csak nagyon gyéren szőrös – ez a „glabrata” lényegi bélyege,

• levélszél finoman fűrészes vagy csipkézett, a csúcs rendszerint kihegyezett.

Virág és termés

• Virágzat: kicsi, zöldes virágok tavasszal, a hajtásokon – díszérték kicsi.

• Termés:

  • apró, gömbös csonthéjas bogyó,

  • éréskor sárgás–barnás vagy barnás-feketés,

  • a termés mérete általában kisebb, mint a legtöbb ültetett C. australis-é.

Ezek a különbségek elég finomak, és a valóságban folyamatos átmenetek vannak az egyes populációk között – ezért is olvasztják be gyakran nagyobb fajkörökbe.

Növényföldrajz

• A szerzők többsége a Celtis glabrata név alá a Fekete-tenger–Kaukázus–Elő-Ázsia vidékéről származó ostorfákat sorolja:

  • Krím, Kaukázus, É-Törökország, Kis-Ázsia egyes részei, É-Irán, Transzkaukázia – nagyjából ez a „hazája”,

  • száraz, meleg hegy– és dombvidéki lejtőkön, sziklahasadékokban, ligetes erdők szegélyén fordul elő.

Etimológia

• Celtis – régi, valószínűleg görög–latin eredetű magnév: az ókorban valamelyik, ma már pontosan nem azonosítható fa bogyótermésére használták („kelthis / celtis”), innen vette át a tudományos latin a nemzetségnévnek az ostorfákra.

• glabrata – a latin glaber = „kopasz, sima (szőr nélkül)” szóból,

  • jelentése: „inkább kopasz, simább”,

  • utal arra, hogy levelei és hajtásai jóval kopaszabbak, mint a rokon ostorfák egy részénél, ahol a levélfonák gyakran molyhos, érdes.

Összefoglalva

• Celtis glabrata Steven ex Planch. ma többnyire szinonimaként/alaknévként szerepel, nem stabil, önálló fajként.

• Morfológiailag egy közepes termetű, kislevelű, kopasz levélfonákú ostorfáról van szó, amely Kaukázus–Elő-Ázsia tájékán őshonos.

• A „glabrata” név a kopasz levelekre, sima levélfonákra utal.