Morfológia
A Celtis occidentalis (nyugati ostorfa) lombhullató, közepes vagy nagy termetű fa, amely rendszerint 15–25 méter magasra nő. Koronája szélesen kerekded vagy szabálytalan, gyakran lazább szerkezetű. Törzse egyenes, kérge jellegzetesen szürkésbarna, dudoros–parás kinövésekkel borított, ami könnyen felismerhetővé teszi.
Levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy lándzsásak, hegyes csúcsúak, szélük fűrészes, az alapjuk gyakran enyhén aszimmetrikus. A levélfelszín érdes tapintású. Virágai aprók, zöldesek, tavasszal jelennek meg, nem feltűnők. Termése kicsi, gömbölyded, csonthéjas bogyó, éréskor narancssárgától sötétliláig változó színű, édeses húsú.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerikában őshonos, elsősorban az Egyesült Államok keleti és középső részén, valamint Kanada déli területein. Természetes élőhelyein folyóvölgyekben, ligeterdőkben, síkvidéki és dombvidéki területeken fordul elő.
Ökológiai igények
A Celtis occidentalis fényigényes, de fiatal korban félárnyékot is elvisel. Jól alkalmazkodik különböző talajtípusokhoz, a szárazabb és a nedvesebb körülményeket egyaránt viszonylag jól tűri. A jó vízáteresztő talajokon fejlődik a legszebben, de tűrőképes. Szárazságtűrése jó, fagytűrése kiváló. Városi környezetben is jól megél, ellenálló a légszennyezéssel szemben.
Felhasználás
Elsősorban parkfaként és utcai sorfaként használják, mivel jól tűri a városi körülményeket. Árnyékadó faként is értékes. Termése madarak számára fontos táplálék. Faanyaga közepesen kemény, rugalmas, kisebb használati tárgyak készítésére alkalmas.
Etimológia
A Celtis az ókori görög eredetű növénynév, amely egy ostorfafélét jelölt. Az occidentalis latin szó, jelentése „nyugati”, ami a faj észak-amerikai (nyugati, az európai szemszögből) elterjedésére utal.
Mouillefert, P., Traité des arbres et arbrissaux, Atlas (1892-1898), (1892) t. 25
Celtis occidentalis, Festetics-kastély, Dég (Fotó: Tom Christian)
