Celtis occidentalis - nyugati ostorfa

 Általános jellemzés

• Család: Cannabaceae (korábban Ulmaceae – szilfafélék közé sorolták)

• Életforma: lombhullató, közepes–nagy fa

• Magasság: általában 10–20(–25) m, jó termőhelyen magasabb is lehet

Törzs, kéreg, korona

• Törzse többnyire egyenes, koronája széles, gömbölyded–tojásdad, gyakran kissé aszimmetrikus.

• Kéreg: nagyon jellegzetes –

  • szürkésbarna,

  • parás, szemölcsös–bordás kinövések, szabálytalan dudorok, hosszanti göröngyök borítják.

  • Ez a „bibircsókos” kéreg az egyik legjobb terepi bélyeg.

Levél

• Egyszerű, váltakozó állású levelek.

• Alak: tojásdad–lándzsás, a levélalap jellegzetesen aszimmetrikus (az egyik oldal mélyebben indul).

• Méret: kb. 5–12 cm hosszú.

• Szélük finoman fűrészes, csúcsuk kihegyezett.

• Felszínük középzöld, kissé érdes, fonákjuk világosabb, főként az erek mentén gyengén molyhos lehet.

• Ősszel sárgás–sárgásbarnára színeződnek.

Virág és termés

Virág

• Tavasszal, lombfakadáskor vagy közvetlenül utána virágzik.

• A virágok kicsik, zöldes–sárgászöldek, díszértékük csekély.

• Többnyire egylaki fa: porzós és termős virágok ugyanazon az egyeden, de eltérő virágzatokban.

Termés

• Kis, gömbös csonthéjas áltermés (drupe),

• átmérője 5–8 mm,

• eleinte zöld, majd éréskor sárgás–barnás–feketés.

• Húsos része édeskés, de nagyon vékony;

• a termést sok madárfaj kedveli, így a fa jó madárcsalogató.

Növényföldrajz, élőhely

Őshonos elterjedés

• Őshonos Észak-Amerika keleti–középső részén:

  • Kanada déli sávjától

  • az USA északi–középső és keleti államain át

  • egészen az USA déli-délkeleti részeiig (folyóvölgyek, prériperemek).

Élőhely

• Természetes körülmények között:

  • folyóvölgyekben, ártereken,

  • ligetes erdőkben, erdőszegélyeken,

  • löszös, vályogos, jó vízellátású talajokon.

• Ugyanakkor kifejezetten tűrőképes:

  • viszonylag jól bírja a szárazabb, városi, poros környezetet,

  • sózásnak, légszennyezésnek viszonylag ellenálló,

  • ezért Észak-Amerikában és Európában is utcafaként, parkfaként ültetik.

Kertészeti, gyakorlati szempontok

• Előnyök:

  • edzett, várostűrő faj,

  • mélyre hatoló gyökérzet, jó szárazságtűrés,

  • jó madár- és rovarélelmező (termés, lomb).

• Hátrányok:

  • nagy mennyiségű termést hullat,

  • a kéreg parás kinövései esztétikailag megosztóak,

  • időnként levélkártevők (pl. gubacsképzők) rontják a lombképet, de ritkán súlyosan.

Etimológia, név

• Celtis – régi görög–latin eredetű növénynév; az ókorban egy édes termésű fa bogyójára használták (valószínűleg nem a mai ostorfákra, de a név átöröklődött). A nemzetségnév innen származik.

• occidentalis – latinul „nyugati”;

  • utal arra, hogy ez a faj Nyugat felé (Amerika irányába) eső rokon az eurázsiai ostorfákhoz képest.