Morfológia
A Celtis occidentalis var. canina lombhullató, közepes termetű fa, rendszerint 10–20 méter magas. Koronája szélesen tojásdad vagy szabálytalanul kerekded, ágai finoman elágazók. Törzse szürkés kérgű, amely idősebb korban jellegzetesen parafaszerűen dudoros és bordás.
Levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy lándzsás-tojásdadok, hosszú kihegyesedő csúcsúak, szélük többnyire fűrészes. A levélalap aszimmetrikus, ami a ostorfafélékre jellemző. A levélfelszín érdes tapintású, a fonák világosabb és néha enyhén szőrös. Termése apró, gömbölyded csonthéjas, éréskor narancsbarna vagy lilásbarna.
Eltérés az alapfajtól
A var. canina általában keskenyebb, finomabb levelezetű, lazább habitusú és kevésbé robusztus megjelenésű, mint a tipikus Celtis occidentalis. Egyes leírások szerint hajtásai karcsúbbak, lombja könnyedebb összhatású. A különbségek azonban nem mindig markánsak, ezért rendszertani megítélése változó lehet.
Növényföldrajz
Az alapfaj Észak-Amerika keleti és középső részén őshonos. A var. canina ritkábban említett változat, amely elsősorban az alapfaj elterjedési területének egyes szárazabb vagy sajátos helyi állományaiból ismert.
Ökológiai igények
A Celtis occidentalis var. canina fényigényes. Jól alkalmazkodik különböző talajokhoz, beleértve a meszesebb vagy szárazabb talajokat is. Jó szárazságtűrő, várostűrő és szélálló fajta. A pangó vizet kevésbé kedveli, de az időszakos nedvességet elviseli. Fagytűrése jó.
Etimológia
A Celtis latin eredetű név, amely egy ostorfaszerű növényre utalt az ókorban. Az occidentalis jelentése „nyugati”, az amerikai elterjedésre utal. A canina latin szó, jelentése „kutyás” vagy „ebhez kapcsolódó”; botanikai nevekben gyakran valamilyen kisebb, vadabb vagy finomabb jellegre utaló megkülönböztető névként szerepel.
