Cephalotaxus harringtonii var. drupacea - csonthéjas áltiszafa

Cephalotaxus harringtonii var. drupacea a = japán áltiszafa „plum yew” alacsony, szétterülő változata

• Botanikailag: C. harringtonii és var. drupacea ma gyakorlatilag ugyanazon faj különböző habitusú formái, sok taxonómus össze is vonja őket.

• Kertészileg:

  • C. harringtonii = nagyobb, bokros/kis fás, „általános” plum yew.

  • var. drupacea = alacsony, szélesen szétterülő „párna/bokor”, kifejezetten jó árnyéki talajtakaró vagy alacsony cserjesor.

Rendszertan, név

• Család: Taxaceae (tiszafafélék – sok rendszerezésben a Cephalotaxaceae-t is ebbe vonják össze). 

• Nemzetség: Cephalotaxus – áltiszafák, „plum yew”-ök.

• Faj: Cephalotaxus harringtonii (helyesebb, mint a régi harringtonia alak). 

• Változat: var. drupacea – a név a „szilva-szerű, csonthéjasra emlékeztető” (drupaceus) termésre utal; régebben önálló fajként (Cephalotaxus drupacea) is használták, ma többnyire a faj szinonimájaként vagy változataként kezelik.

Alaktani jellemzés (var. drupacea)

Életforma, habitus

• Örökzöld cserje, lassú növekedéssel.

• Átlagos méret:

  • 1,2–1,5 m magas,

  • 1,2–3 m széles  – szélesen szétterülő, habitus.

• Sűrűn ágas, tömött lombozatú; konténerben kifejezetten „párnaszerű” hatású.

Hajtások, lomb

• Hajtásai hosszúak, enyhén ívesen lehajlók, ezért oldalirányban erősen terül. 

• Levelek:

  • lapos, tűszerű, 3–6 cm hosszú, kb. 3 mm széles tűk;

  • sötétzöld, részben fényes, télen is jól tartja a színét; 

  • a hajtásokon két fésűs sorban rendeződnek, a hajtást oldalról „lapos legyezővé” alakítva – nagyon emlékeztet a tiszafára, de a tűk hosszabbak.

Virág, termés

• A faj kétlaki, a var. drupacea is külön hím- és nőivarú egyedeken virágzik. 

• A termés:

  • tojásdad, szilva/olíva-szerű, kb. 2–2,5 × 1,5 cm,

  • zöldből barnás–lilásbarnára érik;

  • a magot körülvevő, húsos arillus mutatós díszértéket ad (innen a „plum yew” név).

Növényföldrajz, élőhely (alapfaj)

• Az alapfaj, Cephalotaxus harringtonii, Kelet-Ázsiában őshonos:

  • Kína, Korea, Tajvan, valamint Közép- és Dél-Japán. 

  • Természetes élőhelye: hegy- és dombvidéki lomberdők, árnyas, párás, humuszos talajú völgyek, erdőszegélyek. 

A var. drupacea ma inkább kertészeti-taxonként él tovább: faiskolákban így jelölik a szélesen szétterülő, tömött, sötétzöld lombú klónokat. 

Ökológiai és kertészeti tulajdonságok

Fény, talaj, klíma

• Árnyék- és félárnyéktűrő – napra is kiültethető, de árnyékban is szépen fejlődik, ezért jó alternatíva, ahol a tiszafa vagy tuja szenved. 

• Talaj: mély, humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú–semleges közeget kedvel.

• Jól tűri a hőséget és mérsékelt szárazságot, USA-ban zónák: kb. 6–8(–9). 

Felhasználás

• Alacsony, szélesen szétterülő, ezért:

  • árnyéki alapbeültetés nagyobb fák alá,

  • örökzöld foltok, takarónövény félárnyékban,

  • kisebb szabadon növő „fal” vagy tömött cserjesor (4–5 ft magasságig),

  • előkertekben, árnyékos sarkokban, ahol más örökzöld nehezebben marad meg.

• Metszést alapvetően jól tűri, de általában nem szükséges erősen formázni – természetesen is szép, gömbölyded tömeget ad.

Toxicitás

• A nemzetségre jellemző cephalotaxin-alkaloidák miatt a levelek és a mag nyersen mérgezőek (szívre, idegrendszerre ható toxinok). 

• A húsos termésburok ehető, de a mag miatt dísznövényként kezeljük, nem élelmiszerként – laikusoknak nem javasolt kóstolgatni.