Cercis canadensis - kanadai júdásfa

Általános jellemzés

• Család: Fabaceae (pillangósvirágúak – Cercidoideae alcsalád)

• Életforma: lombhullató kis fa vagy nagy cserje

• Magasság: általában 4–8(–10) m, gyakran többtörzsű, szétterülő koronával.

• Korona:

  • fiatalon inkább vázlatosan kúp alakú,

  • később szélesen gömbös, kissé lapított, elég laza ágrendszerrel.

Hajtás, kéreg

• Vesszői barna–vörhenyesek, enyhén zegzugosan tördeltek.

• Idősebb kéreg sötét, finoman repedezett, nem túl vastag.

Levél

• A júdásfák jellegzetes levele:

  • kerekded–szív alakú (szinte szabályos „szívecske”),

  • 6–10(–12) cm,

  • szélük ép, csúcsuk tompább vagy enyhén kihegyesedő.

• Kihajtáskor gyakran kissé bronzos–vörhenyes, később élénk- vagy középzöld, ősszel sárgára színeződik.

• Sok kerti fajta van bordó/vörös lombbal (pl. ‘Forest Pansy’), ezek tavasszal erősen bíbor levelűek.

Virág és termés

Virág

• A faj legnagyobb dísze.

• Nagyon korán, lombfakadás előtt virágzik (tavasz eleje–közepe, nálunk március vége–április).

• Rózsaszínes, bíbor-rózsaszín vagy lilás pillangós virágok, kb. 1–1,5 cm-esek.

• Kisebb csoportokban jelennek meg:

  • nem csak a vékony vesszőkön, hanem vastagabb ágakon, sőt a törzsön is → kauliflória jelleg.

• A fa ilyenkor szinte teljesen rózsaszín felhővé válik, a lomb még alig látszik.

Termés

• Lapos, keskeny hüvelytermés, 4–8 cm hosszú, több maggal.

• Eleinte zöld, később barnul, sokszor nyár végéig–őszig a fán marad.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: Észak-Amerika keleti és középső része

  • Kanada déli csíkja (Ontario),

  • USA keleti–középső államai (Nagy-tavaktól a délkeleti államokig, Texasig).

• Élőhely:

  • erdőszegélyek, nyílt lomberdők,

  • mészköves domboldalak, szárazabb völgyoldalak, patakvölgyek.

• Inkább meleg–mérsékelt klímát kedvel, de a hidegebb teleket is viszonylag jól bírja; ezért sok európai országban is ültetik.

Változatok

• var. canadensis – „alaptípus”, keleti elterjedés.

• var. texensis – sűrűbb lomb, kissé vastagabb levelek, jobb szárazság- és hőtűrés, sok modern fajta ebből származik.

• var. mexicana – kisebb, vastagabb, fényes levelek, nagyon jó szárazságtűrés, inkább délnyugat felé.

Kertészeti jellemzés

• Fény: nap–félárnyék; virágzás szempontjából napsütésben a legszebb.

• Talaj:

  • jó vízáteresztő, közepesen tápanyagban gazdag talaj,

  • enyhén meszes–semleges talajt jól tűri (sőt sokszor kedveli),

  • a tartós pangó vizet rosszul viseli.

• Télállóság: általában jobb, mint a Cercis siliquastrum-é; hidegebb klímán is ültethető, de fiatalon a késő tavaszi fagyokra érzékeny lehet.

Felhasználás

• Kis fa előkertekbe, ház közelébe, ahol tavasszal jól látszik a virágzása.

• Szoliterként gyepfelületre, terasz mellé.

• Sok fajta kapható:

  • bordó lombú (‘Forest Pansy’),

  • sárgás lombú (‘Hearts of Gold’),

  • oszlopos,

  • fehér, világos rózsaszín virágú formák.

Etimológia

• Cercis – az ógörög kérkis / kerkis = vetélő (szövőszék „csónakja”).

  • A hosszú, lapos hüvelytermés a szövőszék vetélőjére emlékeztet, innen a nemzetségnév.

• canadensis – latin melléknév: „kanadai, Kanadából való”.

  • Arra utal, hogy a faj észak-amerikai (északra is felnyúló) elterjedésű – a leírás idején ez volt az egyik jellegadó pont.