Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Cercis canadensis - kanadai júdásfa

Általános jellemzés

  • Család: Fabaceae (pillangósvirágúak – Cercidoideae alcsalád)

  • Életforma: lombhullató kis fa vagy nagy cserje

  • Magasság: általában 4–8(–10) m, gyakran többtörzsű, szétterülő koronával.

  • Korona:

    • fiatalon inkább vázlatosan kúp alakú,

    • később szélesen gömbös, kissé lapított, elég laza ágrendszerrel.

Hajtás, kéreg

  • Vesszői barna–vörhenyesek, enyhén zegzugosan tördeltek.

  • Idősebb kéreg sötét, finoman repedezett, nem túl vastag.

Levél

  • A júdásfák jellegzetes levele:

    • kerekded–szív alakú (szinte szabályos „szívecske”),

    • 6–10(–12) cm,

    • szélük ép, csúcsuk tompább vagy enyhén kihegyesedő.

  • Kihajtáskor gyakran kissé bronzos–vörhenyes, később élénk- vagy középzöld, ősszel sárgára színeződik.

  • Sok kerti fajta van bordó/vörös lombbal (pl. ‘Forest Pansy’), ezek tavasszal erősen bíbor levelűek.

Virág és termés

Virág

  • A faj legnagyobb dísze.

  • Nagyon korán, lombfakadás előtt virágzik (tavasz eleje–közepe, nálunk március vége–április).

  • Rózsaszínes, bíbor-rózsaszín vagy lilás pillangós virágok, kb. 1–1,5 cm-esek.

  • Kisebb csoportokban jelennek meg:

    • nem csak a vékony vesszőkön, hanem vastagabb ágakon, sőt a törzsön is → kauliflória jelleg.

  • A fa ilyenkor szinte teljesen rózsaszín felhővé válik, a lomb még alig látszik.

Termés

  • Lapos, keskeny hüvelytermés, 4–8 cm hosszú, több maggal.

  • Eleinte zöld, később barnul, sokszor nyár végéig–őszig a fán marad.

Növényföldrajz, élőhely

  • Őshazája: Észak-Amerika keleti és középső része

    • Kanada déli csíkja (Ontario),

    • USA keleti–középső államai (Nagy-tavaktól a délkeleti államokig, Texasig).

  • Élőhely:

    • erdőszegélyek, nyílt lomberdők,

    • mészköves domboldalak, szárazabb völgyoldalak, patakvölgyek.

  • Inkább meleg–mérsékelt klímát kedvel, de a hidegebb teleket is viszonylag jól bírja; ezért sok európai országban is ültetik.

Változatok

  • var. canadensis – „alaptípus”, keleti elterjedés.

  • var. texensis – sűrűbb lomb, kissé vastagabb levelek, jobb szárazság- és hőtűrés, sok modern fajta ebből származik.

  • var. mexicana – kisebb, vastagabb, fényes levelek, nagyon jó szárazságtűrés, inkább délnyugat felé.

Kertészeti jellemzés

  • Fény: nap–félárnyék; virágzás szempontjából napsütésben a legszebb.

  • Talaj:

    • jó vízáteresztő, közepesen tápanyagban gazdag talaj,

    • enyhén meszes–semleges talajt jól tűri (sőt sokszor kedveli),

    • a tartós pangó vizet rosszul viseli.

  • Télállóság: általában jobb, mint a Cercis siliquastrum-é; hidegebb klímán is ültethető, de fiatalon a késő tavaszi fagyokra érzékeny lehet.

Felhasználás

  • Kis fa előkertekbe, ház közelébe, ahol tavasszal jól látszik a virágzása.

  • Szoliterként gyepfelületre, terasz mellé.

  • Sok fajta kapható:

    • bordó lombú (‘Forest Pansy’),

    • sárgás lombú (‘Hearts of Gold’),

    • oszlopos,

    • fehér, világos rózsaszín virágú formák.

Etimológia

  • Cercis – az ógörög kérkis / kerkis = vetélő (szövőszék „csónakja”).

    • A hosszú, lapos hüvelytermés a szövőszék vetélőjére emlékeztet, innen a nemzetségnév.

  • canadensis – latin melléknév: „kanadai, Kanadából való”.

    • Arra utal, hogy a faj észak-amerikai (északra is felnyúló) elterjedésű – a leírás idején ez volt az egyik jellegadó pont.

canadensis82.jpgGray, A., Plates prepared between the years 1849 and 1859, to accompany a report on the forest trees of North America (1891)
Pl. Forest Trees N. Amer.
(1891)
t. 39

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek