Cercis siliquastrum - közönséges júdásfa

Általános jellemzés

• Család: Fabaceae (pillangósvirágúak – Cercidoideae alcsalád)

• Életforma: lombhullató kis fa vagy nagyobb cserje

• Magasság: többnyire 4–8(–10) m, gyakran többtörzsű, idővel terebélyes, kicsit szabálytalan koronával.

• Korona:

  • fiatalon inkább felfelé törő, kúp–tojásdad,

  • később szélesen szétterülő, lapított, „ernyős” jellegű, jellegzetes mediterrán sziluettel.

Lomb, virág, termés

Levél

• Egyszerű, váltakozó állású levelek.

• Alak: szinte tökéletesen kerek szív alakú (kerek szívecske),

• méret: kb. 6–10 cm, ép levélszéllel.

• Kihajtáskor gyakran bronzos–vörhenyes, később matt zöld,

• ősszel sárgásra színeződik.

Virág

A faj legjellegzetesebb, legfontosabb díszértéke.

• Nagyon korán, többnyire lombfakadás előtt virágzik (Mediterráneumban március–április, nálunk április közepe körül).

• A virágok élénk rózsaszín–bíbor rózsaszín pillangós virágok, kb. 1–1,5 cm.

• Sajátossága a kauliflória:

  • nemcsak a fiatal vesszőkön,

  • hanem a vastagabb ágakon és gyakran a törzsön is csoportokban ülnek a virágok.

• Virágzás idején a fa szinte teljesen rózsaszín felhőt alkot, a lomb még alig látszik.

Termés

• Lapos, keskeny hüvelytermés, 5–10 cm hosszú,

• több magot tartalmaz, eleinte zöld, később barnul,

• gyakran nyár végéig, sőt őszig a fán marad, így másodlagos díszként is számít.

Növényföldrajz, élőhely

• Areál:

  • Délkelet-Európa, Balkán-félsziget,

  • Kis-Ázsia, Levante (Görögország–Törökország–Szíria–Libanon–Izrael),

  • részben Dél-Itália, szigetek, É-Afrika partvidéke.

• Tipikusan szubmediterrán–mediterrán klímájú területek fája.

Élőhely:

• száraz, meleg, napos–félárnyékos helyek,

• mészkő- és dolomit-lejtők, sziklás domboldalak, erdőszegélyek, ligetes tölgyesek kísérőfaja,

• jól tűri a száraz sziklai, laza, meszes talajokat, de mélyebb, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legszebben.

Hazánkban nem őshonos, díszfaként ültetik parkokban, kertekben, védettebb, melegebb fekvésben.

Etimológia

• Cercis – az ógörög κέρκις (kérkis / kerkis) = szövőszék vetélője.

  • A hosszú, lapos hüvelytermések emlékeztettek a vetélő alakjára, innen a nemzetségnév.

• siliquastrum – a latin siliqua = hüvelytermés (főleg hosszú, keskeny hüvely) szóból,

  • nagyjából annyit tesz: „hüvelyes-termésű (fa)”, utalva a látványos, tömeges hüvelytermésekre.

• A „júdásfa” név hagyományosan arra a (valószínűleg téves) elképzelésre utal, hogy Júdás egy ilyen fán akasztotta fel magát, illetve a bíbor virágszín (vér, árulás) miatt is kapcsolták hozzá ezt a legendát.

Rövid kertészeti megjegyzés

• Fény: napos, meleg fekvés – virágzás szempontjából létfontosságú.

• Talaj:

  • jó vízáteresztésű, meszes vagy semleges talajok,

  • szárazságot elég jól viseli, pangó vizet nem szereti.

• Télállóság:

  • nálunk a melegebb, védett fekvésű kertekben megbízható,

  • fagyos, szeles helyen fiatalon fagykár érheti (főleg virágrügyek).