Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Cercis siliquastrum - közönséges júdásfa

Általános jellemzés

  • Család: Fabaceae (pillangósvirágúak – Cercidoideae alcsalád)

  • Életforma: lombhullató kis fa vagy nagyobb cserje

  • Magasság: többnyire 4–8(–10) m, gyakran többtörzsű, idővel terebélyes, kicsit szabálytalan koronával.

  • Korona:

    • fiatalon inkább felfelé törő, kúp–tojásdad,

    • később szélesen szétterülő, lapított, „ernyős” jellegű, jellegzetes mediterrán sziluettel.

Lomb, virág, termés

Levél

  • Egyszerű, váltakozó állású levelek.

  • Alak: szinte tökéletesen kerek szív alakú (kerek szívecske),

  • méret: kb. 6–10 cm, ép levélszéllel.

  • Kihajtáskor gyakran bronzos–vörhenyes, később matt zöld,

  • ősszel sárgásra színeződik.

Virág

A faj legjellegzetesebb, legfontosabb díszértéke.

  • Nagyon korán, többnyire lombfakadás előtt virágzik (Mediterráneumban március–április, nálunk április közepe körül).

  • A virágok élénk rózsaszín–bíbor rózsaszín pillangós virágok, kb. 1–1,5 cm.

  • Sajátossága a kauliflória:

    • nemcsak a fiatal vesszőkön,

    • hanem a vastagabb ágakon és gyakran a törzsön is csoportokban ülnek a virágok.

  • Virágzás idején a fa szinte teljesen rózsaszín felhőt alkot, a lomb még alig látszik.

Termés

  • Lapos, keskeny hüvelytermés, 5–10 cm hosszú,

  • több magot tartalmaz, eleinte zöld, később barnul,

  • gyakran nyár végéig, sőt őszig a fán marad, így másodlagos díszként is számít.

Növényföldrajz, élőhely

  • Areál:

    • Délkelet-Európa, Balkán-félsziget,

    • Kis-Ázsia, Levante (Görögország–Törökország–Szíria–Libanon–Izrael),

    • részben Dél-Itália, szigetek, É-Afrika partvidéke.

  • Tipikusan szubmediterrán–mediterrán klímájú területek fája.

Élőhely:

  • száraz, meleg, napos–félárnyékos helyek,

  • mészkő- és dolomit-lejtők, sziklás domboldalak, erdőszegélyek, ligetes tölgyesek kísérőfaja,

  • jól tűri a száraz sziklai, laza, meszes talajokat, de mélyebb, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legszebben.

Hazánkban nem őshonos, díszfaként ültetik parkokban, kertekben, védettebb, melegebb fekvésben.

Etimológia

  • Cercis – az ógörög κέρκις (kérkis / kerkis) = szövőszék vetélője.

    • A hosszú, lapos hüvelytermések emlékeztettek a vetélő alakjára, innen a nemzetségnév.

  • siliquastrum – a latin siliqua = hüvelytermés (főleg hosszú, keskeny hüvely) szóból,

    • nagyjából annyit tesz: „hüvelyes-termésű (fa)”, utalva a látványos, tömeges hüvelytermésekre.

  • A „júdásfa” név hagyományosan arra a (valószínűleg téves) elképzelésre utal, hogy Júdás egy ilyen fán akasztotta fel magát, illetve a bíbor virágszín (vér, árulás) miatt is kapcsolták hozzá ezt a legendát.

Rövid kertészeti megjegyzés

  • Fény: napos, meleg fekvés – virágzás szempontjából létfontosságú.

  • Talaj:

    • jó vízáteresztésű, meszes vagy semleges talajok,

    • szárazságot elég jól viseli, pangó vizet nem szereti.

  • Télállóság:

    • nálunk a melegebb, védett fekvésű kertekben megbízható,

    • fagyos, szeles helyen fiatalon fagykár érheti (főleg virágrügyek).

siliquastrum2.jpg

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek