Morfológia
A Chamaecyparis pisifera (borsótermésű hamisciprus) örökzöld, közepes vagy nagy termetű tűlevelű fa, amely természetes élőhelyén akár 30–50 méter magasra is megnőhet. Koronája fiatalon szabályos, keskeny kúp alakú, később szélesebb, de többnyire megőrzi piramisos jellegét. Ágrendszere sűrű, a hajtások lapítottak, legyezőszerűen elágazók.
Levelei pikkelyszerűek, szorosan a hajtásokhoz simulnak, felül zöldek vagy sötétzöldek, fonákjukon gyakran világosabb rajzolat figyelhető meg. A lomb finom textúrájú, puha hatású. Tobozai kicsik, gömbölydedek (kb. borsó nagyságúak), fiatalon zöldek, éréskor barnák, ez a faj egyik jellegzetes bélyege. Kérge vörösesbarna, idősebb korban hosszanti irányban foszló.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiából származik, elsősorban Japánban őshonos. Természetes élőhelyein hegyvidéki erdőkben, párás, csapadékos területeken fordul elő. Gyakran alkot elegyes állományokat más tűlevelű fajokkal.
Ökológiai igények
A Chamaecyparis pisifera a hűvösebb, párás, kiegyenlített klímát kedveli. Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, de a fiatal növények érzékenyek lehetnek a tűző napra. A mélyrétegű, humuszban gazdag, üde, jó vízáteresztő talajokat kedveli. A pangó vizet nem viseli el, ugyanakkor a tartós szárazságot is rosszul tűri. Fagytűrése jó, de a száraz, forró levegőt kevésbé kedveli. Inkább párásabb környezetben mutat a legszebben.
Felhasználás
Elsősorban dísznövényként ültetik. Számos kertészeti fajtája ismert (pl. ‘Filifera’, ‘Plumosa’, ‘Boulevard’), amelyek különböző habitusúak és lombszínűek. Parkokban, kertekben, örökzöld csoportokban és szoliterként is használják. Finom textúrája és változatos formái miatt japán hangulatú kertekben is kedvelt. Nagyobb termete miatt az alapfaj inkább tágas helyre való, míg a fajták közül sok kisebb kertekbe is alkalmas.
Etimológia
A Chamaecyparis görög eredetű név, jelentése „alacsony ciprus”, utalva a ciprusokra emlékeztető megjelenésre. A pisifera latin szó, jelentése „borsótermésű”, ami az apró, gömbölyded tobozokra utal.
