Chamaecyparis pisifera - szavara hamisciprus

Általános jellemzés

• Család: Cupressaceae – ciprusfélék

• Életforma: örökzöld nagy fa, nálunk inkább közepes termetű parkfa

• Magasság:

  • őshazájában akár 30–40 m vagy több,

  • Közép-Európában többnyire 10–20 m magasra nő.

• Korona:

  • fiatalon szabályos, keskeny kúp,

  • idősebb korban is elég karcsú, de kicsit kiszélesedik,

  • a hajtásvégek finoman lehajlóak, „puha”, csipkés koronaképet adnak.

Törzs, kéreg

• Törzse egyenes, sudaras.

• Kéreg vörösesbarna–barnásszürke, idővel hosszanti irányban rostosan felrepedezik, szálasan leválik – tipikus „ciprusos” kéreg.

Lomb, hajtás, toboz

Hajtások, levelek

• A lombot lapított, legyezőszerű oldalhajtások alkotják, ezeken ülnek szorosan a pikkelylevelek.

• Pikkelylevelek:

  • nagyon aprók (1–2 mm),

  • a hajtást szorosan borítják,

  • színük az alapfajnál közép- vagy sötétzöld,

  • a hajtás fonákján gyakran finom, fehéres sztómasávok láthatók.

• Sok kertészeti forma létezik:

  • fonalas (‘Filifera’), arany lombú (‘Filifera Aurea’), kékes (‘Boulevard’), törpe, gömb stb.

  • Emiatt a kertben látott „pisifera” hamisciprusok nagyon különbözően nézhetnek ki, de az alapstruktúra ugyanaz.

Toboz

• Nagyon kicsi, gömbös tobozok – innen a fajnév értelme („borsónyi”).

• Átmérőjük kb. 5–8 mm,

• 6–10 apró tobozpikkelyből állnak, a pikkelyek csúcsán kis domborulattal.

• Zölden fejlődnek, a 2. évre barnulnak és felnyílnak, a magok kicsik, szárnyasak.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: Japán – elsősorban Honshu és környező szigetek hegy- és dombvidéki területei.

• A természetben:

  • hegyvidéki fenyő–cipruserdők, köderdők,

  • patakvölgyek, meredek lejtők,

  • hűvös, csapadékos, párás klímán, jó vízellátottságú, de jó vízlefolyású (nem pangó vizes) talajokon.

Nálunk, Európában

• Régóta kedvelt díszfa, főleg:

  • parkokban,

  • temetőkben,

  • nagyobb kertekben,

  • fajtái kisebb kertekben, sziklakertekben, előkertekben is.

Kertészeti tulajdonságok

• Fény: nap–félárnyék,

  • teljes napon tömörebb, szép koronát nevel,

  • félárnyékban kissé lazább, de általában jól érzi magát.

• Talaj:

  • üde, jó vízáteresztő, lehetőleg enyhén savanyú vagy semleges talajt kedvel,

  • a nagyon meszes, kötött, pangó vizes talajt nem szereti (gyökér- és ágszáradás).

• Klíma:

  • elég jó télálló,

  • a forró, száraz, szeles fekvést rosszul viseli; ilyenkor barnulhatnak a hajtásvégek, visszaszáradhat.

• Felhasználás:

  • szoliterként,

  • tűlevelű csoportokba,

  • alacsonyabb fajtái sziklakertekbe, előkertekbe, sírokhoz.

Etimológia

• Chamaecyparis

  • görög: chamai = „föld közelében, alacsonyan” + kyparissos = „ciprus”,

  • jelentése kb. „alacsony / talajközeli ciprus”, eredetileg kisebb, bokros ciprusfélékre utalt, ma egy külön nemzetségnév.

• pisifera

  • latin pisum = „borsó” + ferre = „viselni, hordani”,

  • szó szerint: „borsót viselő”, vagyis „borsónyi tobozú” – egyértelmű utalás a faj nagyon apró, borsó nagyságú tobozaira.