Morfológia
A Chamaecyparis pisifera ‘Filifera’ örökzöld, közepes termetű díszfenyő, amely jellegzetes, fonalszerű hajtásairól könnyen felismerhető. Növekedése általában lassú–közepes, idősebb korban 3–6 méter magasra is megnőhet, miközben szélesen terülő vagy lazán kúp alakú koronát nevel. Ágrendszere laza, csüngő jellegű, a hajtások hosszúak, vékonyak, fonalszerűen lecsüngenek. A pikkelylevelek aprók, a hajtásokhoz simulnak, de a hajtásrendszer finom rajzolata miatt a lomb „szálas” hatású. Színe többnyire középzöld vagy sárgászöld árnyalatú, fajtától és fényviszonytól függően. Tobozai aprók, gömbölydedek, kevéssé feltűnők.
Ökológiai igények
A ‘Filifera’ napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. A friss, üde, humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajokat kedveli. A pangó vizet nem tűri, ugyanakkor a tartós kiszáradásra is érzékeny, ezért kiegyenlített vízellátás szükséges. Fagytűrése jó, de a szélsőséges, szeles, kiszárító téli körülményeket kevésbé viseli jól. Inkább párásabb, védettebb fekvésben mutat a legszebben. Meszes talajon fejlődése gyengébb lehet.
Felhasználás
Elsősorban dísznövényként ültetik. Különleges, fonalas, csüngő hajtásrendszere miatt kiváló szoliter, de jól használható cserjecsoportokban, örökzöld társításokban és japán hangulatú kertekben is. Kisebb kertekben is alkalmas, mivel növekedése viszonylag lassú és formája dekoratív. Jól érvényesül világos vagy sötét lombú növények társaságában kontrasztként.
Etimológia
A Chamaecyparis görög eredetű név, jelentése „alacsony ciprus”, a ciprusokra emlékeztető megjelenésre utal. A pisifera fajnév jelentése „borsótermésű”, ami az apró, gömbölyded tobozokra utal. A ‘Filifera’ latin eredetű szó, jelentése „fonalat viselő” vagy „szálas”, ami a fajta jellegzetes, fonalszerű hajtásrendszerét írja le.
