Chimonanthus praecox - illatos tündérfa

Általános jellemzés

• Család: Calycanthaceae

• Életforma: lombhullató díszcserje

• Magasság: rendszerint 2–3 m, jó helyen akár 4 m is lehet.

• Habitus:

  • felálló, elég merev ágrendszerű,

  • idővel bokrosan elágazó, kicsit „szögletes” megjelenésű.

Hajtások, kéreg

• Fiatal vesszők zöldes–barnák, később szürkésbarna kéreggel.

• Idősebb ágak kissé repedezettek, de nem durván.

Levél, virág, termés

Levél

• Átellenes állású, egyszerű levelek.

• Alak: tojásdad–lándzsás, 6–12 cm hosszú.

• Szélük többnyire ép, csúcsuk hegyes.

• Felületük érdes tapintású, kissé „durva” – száradáskor barna papírszerűvé válnak.

• Levele megdörzsölve illatos. Az illatot a levelek illóolaj-komponensei adják (monoterpének, szeszkviterpének).

•  

•  

Virág – a fő díszérték

• Nagyon korán, télen–kora tavasszal virágzik: enyhe teleken már december–januárban, de többnyire január–február–március között.

• A virágok a kopasz vesszőkön jelennek meg, jóval lombfakadás előtt.

• Virágok:

  • magányosan ülnek a levélhónaljakban,

  • viaszos, áttetsző, viaszsárga külső lepellevelek,

  • belül gyakran bíboros–barnásvörös foltos / sávos középső zóna,

  • átmérőjük 2–3 cm körüli, többrétegű „csésze” benyomását keltik.

• Illat: nagyon erős, édes–fűszeres, „parfümös”, hideg időben is messziről érezhető – ezért ültetik.

Termés

• Ovális–tojásdad, kemény falú, fásodó toktermés, amelyben több mag ül.

• Díszértéke jóval kisebb, mint a virágé.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshaza: Kína középső–keleti része (hegy- és dombvidéki területek, erdőszegélyek, cserjések).

• Innen került át először Japánba, majd a 17–18. századtól Európába mint tél közepén virágzó különlegesség.

Kertben:

• Meleg, védett fekvést kedvel:

  • délies, délnyugati fal elé, védett udvarba ültetve virágzik a legbiztosabban.

• Talaj:

  • jó vízáteresztésű, közepesen tápanyagban gazdag,

  • a középkötött, enyhén savanyú–semleges talajokat kedveli,

  • tartós pangó vízre, nehéz agyagra kényes.

• Fagytűrés:

  • maga a bokor elég télálló,

  • de a virágrügyeket a kemény, hosszan tartó fagyok károsíthatják, ezért a védett hely nagyon fontos.

Etimológia

• Chimonanthus – görög:

  • cheimón (χειμών) = tél,

  • anthos (ἄνθος) = virág;
    → szó szerint: „téli virág” – nagyon találó, mert fagyos időben, lombtalan ágakon nyílik.

• praecox – latinul „korai, előresiető”;
  → a faj szokatlanul korai, tél végi–kora tavaszi virágzására utal.

Felhasználás

• Díszcserje.

• Kerti felhasználás:

  • szoliterként napos, védett sarokba,

  • bejárat közelébe, ahol télen is érezni az illatát,

  • gyakran vágott ágnak is meghagyják, mert beltérben is illatozik (vázaág).