Colutea arborescens - pukkanó dudafürt

Általános jellemzés

• Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)

• Életforma: lombhullató cserje, ritkábban kis fa

• Magasság: általában 2–4 m, jó helyen akár 5 m-ig

• Habitus: lazán bokros, sokágú, gyakran sarjadzó, félgömbös vagy szélesen szétterülő koronával.

Hajtás, kéreg

• Fiatal hajtásai zöldesbarnák, vékonyak.

• Idősebb ágakon a kéreg szürkésbarna, enyhén repedezett, de nem durván barázdált.

Levél, virág, termés

Levél

• Váltakozó állású, páratlanul szárnyalt levelek.

• Hosszuk többnyire 5–10 cm, 4–8 pár kicsi, tojásdad–elliptikus levélkével, a végén egy magános levélke.

• A levélkék szélükön ép szélűek, tompán csúcsosak,

• felszínük zöld, fonákjuk gyakran kissé kékeszöld, hamvas.

Virág

• Klasszikus pillangós virágok, sárgák, narancsos–vöröses erezettel.

• Virágzat: rövid fürtökben vagy kisebb csoportokban jelennek meg a levélhónaljakban.

• Virágzás ideje: főleg május–július, melegebb helyeken elhúzódó lehet.

Termés – a legjellegzetesebb bélyeg

• Felfújt, hólyagszerű hüvelytermés, innen a „hólyagcsenke” név.

• Hossza kb. 3–6 cm,

• fiatalon zöldes, később szalmasárga, hártyás, áttetsző.

• Belsejében néhány sötét, kemény mag zörög – szélben „csörgő” hangot ad, ami terepen jól felismerhető.

Növényföldrajz, élőhely

Elterjedés

• Őshonos Dél- és Közép-Európában,

• Nyugat-Ázsiáig (pl. Balkán, Olaszország, Franciaország déli részei, Alpok peremvidéke, Kis-Ázsia, Kaukázus környéke).

• Sok helyen befogadott/ültetett dísz- és talajmegkötő cserje is.

Élőhely

• Meleg-, fény- és szárazságkedvelő faj.

• Jellemző élőhelyei:

  • száraz, sziklás–köves, meszes lejtők,

  • cserjések, erdőszegélyek, száraz tölgyesek pereme,

  • útszélek, rézsűk, vasúti töltések – jó talajfogó cserjeként is ültetik.

• Talajigény:

  • a meszes, szegény, jó vízlefolyású talajokat kedveli,

  • a pangó vizet rosszul tűri.

Magyarországon

• Száraz, melegebb, meszes domb- és hegyoldalakon fordul elő (pl. Dunántúli- és Északi-középhegység melegebb részei),

• részben őshonos, részben ültetett állományokkal.

Felhasználás, tulajdonságok

• Dísznövény:

  • különleges hólyagos termései és sárga virágai miatt,

  • száraz, napos kertekbe, rézsűkre, természetközeli beültetésekbe.

• Talajmegkötő:

  • mélyre hatoló gyökérzete és sarjadzása miatt jó rézsű-, töltés- és kőbánya-rekultivációs növény.

• Mérgezőség:

  • magjai és egyes részei enyhén mérgezőek, emberi fogyasztásra nem valók.

Védettség

• Maga a faj általában nem jogi értelemben védett,

• de számos száraz, meleg cserjés–gyeptársulás, ahol előfordul, természetvédelmi oltalom alatt állhat.

Etimológia

• Colutea

  • egy régi, latinba átvett görög növénynévből származik (valószínűleg koloutea / koloteia),

  • az eredeti szó pontos jelentése bizonytalan, de már az ókori szerzők is egy hüvelyes cserjére használták – innen öröklődött nemzetségnévként.

• arborescens

  • latin: „fássá váló, fásodó, fácskaszerű”,

  • arra utal, hogy ez a faj a nemzetség több, kisebb termetű cserjéjéhez képest „inkább fává” növekszik, magasabb, fásodik.