Cornus alba - fehér som, tatár som

Általános jellemzés

• Család: Cornaceae – somfélék

• Életforma: lombhullató cserje

• Magasság: általában 2–3(–4) m, erősen sarjadzik, sűrű bokrokat képez.

• Habitus:

  • tövétől ágaskodó, sűrűn elágazó,

  • fiatal hajtásai fényes pirosas–bordók, télen is erős színt adnak (különösen a fajták).

Hajtás, levél, virág, termés

Hajtás, kéreg

• Vesszők: pirosas–vöröses, gyakran élénk skarlátvörös színűek, főleg napon nevelve, télidőben különösen díszesek.

• Idősebb ágak kérge barnásszürke, kevésbé színes.

Levél

• Egyszerű, átellenes állású levelek.

• Alak: tojásdad–elliptikus, 4–10 cm hosszú, csúcsa kihegyezett.

• Szélük többnyire ép vagy nagyon enyhén hullámos.

• Jellegzetes ívben futó oldalerek (somokra jellemző „íves erezet”).

• Szín:

  • felül középzöld,

  • fonákja kékeszöld, kissé hamvas.

• Ősszel sárgás–vöröses, lilás árnyalatokra színeződhet, főleg napos helyen.

Virág

• Virágzás: késő tavasszal–kora nyáron (május–június).

• Virágok kicsik, fehér színűek,

• lapos, bogernyős (ernyős-bugás) virágzatokba tömörülnek a hajtásvégeken.

• Díszértékük inkább tömegben jelentős, önmagukban nem feltűnő virágok.

Termés

• Kicsi, gömb alakú csonthéjas álbogyó,

• éréskor fehéres–kékesfehér színű, viaszos felületű – innen is a „fehér som” név.

• Madarak fogyasztják, de emberi fogyasztása nem jellemző.

Növényföldrajz és élőhely

Természetes elterjedés

• Őshonos Kelet-Európa és Ázsia északi–keleti vidékein:

  • Oroszország európai része, Szibéria,

  • Észak-Kína, Mongólia, Korea egyes területei.

Élőhely

• Természetben főleg:

  • folyópartok, ligeterdők, ártéri cserjések,

  • nedvesebb, üdébb, de nem feltétlenül mocsaras területeken.

• Talaj:

  • üde, jó vízellátottságú,

  • közepesen kötött, tápanyagban gazdagabb talajokon érzi magát legjobban,

  • de a kertben viszonylag tűrőképes.

Magyarországon

• Nem a bennszülött somfajaink közé tartozik (ott a veresgyűrű som: Cornus sanguinea; húsos som: C. mas),

• nálunk főleg díszcserjeként ültetik parkokban, kertekben, főleg fajtáit (pl. ‘Sibirica’, ‘Elegantissima’).

Kertészeti jelentőség

• Fő dísze:

  • téli-őszi piros vesszők,

  • egyes fajtáknál tarka lomb (fehér szegélyű levelek),

  • őszi lombszíneződés.

• Felhasználás:

  • színes vesszős cserjesávokba,

  • tópart, vízpart mellé,

  • vegyes cserjecsoportba háttérnövénynek.

• Metszhetőség:

  • fiatal, erős, hosszú vesszők a legpirosabbak → gyakori, hogy tövig visszavágják („ifjítják”) kora tavasszal, hogy új, élénk színű vesszőket fejlesszen.

• Talaj, fény:

  • nap–félárnyék,

  • üde, átlagos kerti talaj,

  • száraz, forró helyen gyengébb, nedvesebb fekvésben szebb.

Etimológia röviden

• Cornus – latin szó, eredetileg „somfát, somfa anyagát, szarvat” is jelentette;

  • utal a somfa kemény, „szarvszerű” fájára.

• alba – latin: „fehér”;

  • utalhat a faj fehéres termésére, illetve a szürkés–fehéres ágszínre az alapfajnál (de a kertészeti formák vesszőszíne gyakran vérpiros).