Cornus mas - húsos som

Rendszertani helye, általános jellemzés

• Család: Cornaceae (somfafélék)

• Életforma: lombhullató nagy cserje vagy kis fa

• Magasság: általában 3–6 m, jó körülmények között akár 7–8 m

• Hosszú életű, lassan növekvő faj, természetes erdőtársulásokban és termesztve is gyakori.

Morfológiai jellemzés

Hajtás, kéreg

• Fiatal hajtások zöldes–sárgászöldek, később barnászöldek.

• Idősebb törzs kérge szürkésbarna, pikkelyesen leváló, barázdált, dekoratív.

Rügyek

• Jellegzetesen gömbölyű, duzzadt virágrügyek, már ősszel jól felismerhetők.

• Ezekből nyílnak kora tavasszal a sárga virágok.

Levelek

• Átellenesen állók, rövid nyelűek.

• Alakjuk tojásdad–elliptikus, 4–10 cm hosszú.

• Jellemző rájuk a 3–5 erős, íves oldalérpár.

• Színük fényes, közép- vagy sötétzöld; ősszel sárgás, narancsos, pirosas árnyalatokat vehetnek fel.

Virágok

• Nagyon korán nyílnak: többnyire február–márciusban, jóval lombfakadás előtt.

• Kicsi, sárga virágok, tömött bogernyőkbe (ernyőszerű virágzat) csoportosulva.

• Nektárban gazdag, fontos korai méhlegelő.

Termés

• Fényes, élénkpiros, hosszúkás–ovális csonthéjas (a „som”).

• Nagysága kb. 1–2 cm.

• Húsa húsos, éretten savanykás–fanyar, aromás; középen kemény mag (csonthéj) található.

• Érés ideje: általában augusztus–szeptember.

Növényföldrajz, élőhely

• Elterjedés: Dél- és Közép-Európa nagy része, a Balkán, kis-ázsiai területek, a Kaukázus vidéke.

• Magyarországon őshonos, főként melegebb, szárazabb domb- és hegyvidékeken gyakori.

• Természetes élőhelyei:

  • meleg tölgyesek, cseres–tölgyesek,

  • bokorerdők, erdőszegélyek,

  • száraz, napos, meszes lejtők.

• A meszes, jó vízáteresztő talajokat kedveli, de viszonylag tág tűrőképességű.

Ökológiai igényei

• Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel.

• Hő- és szárazságtűrés: melegkedvelő, jól tűri a száraz, meleg nyarakat; kiválóan télálló.

• Talaj: legjobban meszes, agyagos–vályogos, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik, de sokféle talajon megél.

Felhasználás

Gyümölcsként

• A som terméséből hagyományosan készül:

  • lekvár, dzsem, zselé, szörp,

  • kompót, mártás,

  • likőr, pálinka.

• Jelentős C-vitamin-tartalmú, népi gyógyászatban is használták (pl. erősítő, hasfogó célra).

Dísznövényként

• Korai, sárga virágzása miatt kora tavasszal nagyon látványos.

• Őszi lombszíne és piros termése tovább növeli díszítőértékét.

• Sövénynek, csoportosan vagy szoliternek is ültetik.

Faanyag

• Fája nagyon kemény, nehéz, finomszövetű; régen szerszámnyelekhez, esztergályos munkákhoz, apró használati tárgyakhoz (pl. pipaszár, eszközök) használták.

Etimológia, név

• Cornus: a latin „cornu” (szarv) szóval rokon, a faanyag keménységére utal.

• mas: latinul „hím”, „férfias”; hagyományosan a faj erős, robusztus jellegére utal, illetve a nemzetség több tagja közti megkülönböztető jelző.

• Magyar név: „som” – régi, több nyelvben meglévő, valószínűleg szláv eredetű növénynév; a „húsos som” a faj termésének jellegére utal.