Általános jellemzés
-
Család: Cornaceae – somfélék
-
Életforma: lombhullató cserje, ritkábban kisebb fa jellegű bokor
-
Magasság: általában 2–4(–5) m, tövétől erősen elágazó, sarjadzó
-
Habitus: szélesen szétterülő, sűrű, félgömbös vagy kissé „bozótos” bokor
Sok rendszertani munka a Cornus amomum fajcsoporthoz sorolja (egyes szerzőknél Cornus amomum subsp. / var. obliqua), de külön fajként is gyakori a használata.
Morfológiai bélyegek
Hajtás, kéreg
-
Fiatal vesszők zöldes–vörhenyes, barnás-vöröses árnyalatúak, simák.
-
Idősebb ágakon a kéreg szürkésbarna, finoman repedezett.
Levél
-
Egyszerű, átellenes állású levelek.
-
Alak: többnyire tojásdad–elliptikus, 5–10 cm hosszú, hegyes csúccsal.
-
A levélalap sokszor enyhén ferde, aszimmetrikus – erre utal a fajnév (obliqua).
-
Jellegzetesen ívben futó oldalerek, mint a többi somnál.
-
Felszín: közép- vagy sötétzöld,
-
fonák: világosabb, gyakran kissé hamvas / kékeszöld, finoman szőrös.
Virág
-
Virágzás: késő tavasszal–kora nyáron.
-
Sok apró, krémfehér virág lapos, bogernyős virágzatban a hajtásvégeken.
-
Egyedi virág kicsi, 4 sziromlevéllel; díszértékük tömegben jelentős, önmagukban nem feltűnő.
Termés
-
Kicsi, gömbös csonthéjas álbogyó,
-
éréskor kékes–palakék, kékesfehér árnyalatú (nem piros, mint a C. florida vagy C. mas esetében).
-
A terméseket a madarak szívesen fogyasztják, így terjed a faj.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshonos: Észak-Amerika keleti–északkeleti részein (Kanada délkeleti vidékei, USA keleti, nagy-tavi és közép-atlanti államai).
-
Élőhely:
-
nedves, üde társulások cserjéje:
-
patakpartok, tópartok, láp- és mocsárszélek,
-
ártéri ligetek, üde erdőszegélyek,
-
-
gyakran folyó- és patakvölgyek kísérő cserjéje, néha nagy foltokat alkotva.
-
-
Talaj:
-
üde–nedves, jó vízellátottságú,
-
közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajok,
-
elviseli az időszakos vízborítást is, de tartós pangó, levegőtlen állapotot nem kedvel.
-
Kertészetben – főleg Észak-Amerikában – tópartok, esőkertek, vízfolyások menti zöldsávok beültetésére, talajmegkötésre is használják, nálunk ritkán ültetett.
Rövid kertészeti összefoglaló
-
Fény: nap–félárnyék. Napos helyen tömörebb, virág- és termésdísze jobb.
-
Talaj: üde, nedves talajokat kedvel; száraz, nagyon meszes talajon gyengén fejlődik.
-
Felhasználás: természetközeli ültetésekbe, vízpartok, árkok, csatornák partjának megerősítésére, madárbarát kertekbe.
-
Metszés: erősen sarjadzik, időnkénti ifjítás (öreg ágak kivágása) fiatal, erős vesszőket eredményez.
Etimológia
-
Cornus – latin szó, amely eredetileg a somfát és a somfa kemény, „szarvszerű” fáját jelölte (kapcsolódás a cornu = „szarv” szóhoz).
-
obliqua – latin obliquus = „ferde, aszimmetrikus, rézsútos”.
-
Valószínűleg a faj enyhén ferde, aszimmetrikus levélalapjára vagy a levelek „ferdén álló” jellegére utal.
-
Öszehasonlító táblázat a Cornus obliqua és Cornus sanguinea között.
| Bélyeg / tulajdonság | Cornus obliqua | Cornus sanguinea |
|---|---|---|
| Magyar név | zöldvesszős som | veresgyűrű som |
| Életforma | lombhullató cserje | lombhullató cserje |
| Magasság | kb. 2–4(–5) m | kb. 2–4(–5) m |
| Habitus | szélesen szétterülő, bozótos, sarjadzó bokor | sűrű, erősen sarjadzó, gyakran sövényt alkotó bokor |
| Vesszők (fiatal) | zöldes–barnászöld, enyhén vörhenyes, nem különösebben díszes | jellegzetesen vöröses–bordó, „veres gyűrűs” fiatal vesszők, főleg a napos oldalon, télen is feltűnő |
| Levélállás | átellenes | átellenes |
| Levélalak | tojásdad–elliptikus, enyhén ferde (aszimmetrikus) levélalappal | tojásdad–elliptikus, többnyire nem feltűnően ferde levélalappal |
| Levélméret | kb. 5–10 cm | kb. 4–8 cm |
| Levél színe | felül közép-/sötétzöld, fonák világosabb, kissé hamvas | felül középzöld, fonák világosabb; ősszel gyakran pirosas, lilás, narancsos |
| Virág színe | fehér | fehér |
| Virágzás ideje | késő tavasz–kora nyár | késő tavasz–kora nyár (hasonló időben) |
| Virágzat típusa | lapos, bogernyős ernyők a hajtásvégen | lapos, bogernyős ernyők a hajtásvégen – nagyon hasonló |
| Termés színe | kékes–palakék álbogyó (csonthéjas) | feketés–fekete álbogyó (érette koromfekete) |
| Termés szerepe | madarak fogyasztják; emberi hasznosítás nem jellemző | madarak fogyasztják; emberre enyhén mérgező/hasfájást okozhat |
| Őshaza | Észak-Amerika keleti–északkeleti része | Európa nagy része, Nyugat-Ázsia |
| Tipikus élőhely | nedves, üde helyek: patak- és tópart, lápszegély, ártéri cserjések | szárazabb, melegebb élőhelyek is: cserjések, erdőszegélyek, szárazabb lejtők, utak mentén, bokorerdőkben nagyon gyakori |
| Talajigény | üde–nedves, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talaj | tág tűrés, de kedveli a meszes, szárazabb talajokat is; várostűrő |
| Díszérték | inkább természetközeli, vízparti növény, nem klasszikus díszcserje nálunk | dísz- és természetes cserje is; fő dísze a vörös vessző + őszi lombszín |