Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Cornus obliqua - zöldvesszős som

Általános jellemzés

  • Család: Cornaceae – somfélék

  • Életforma: lombhullató cserje, ritkábban kisebb fa jellegű bokor

  • Magasság: általában 2–4(–5) m, tövétől erősen elágazó, sarjadzó

  • Habitus: szélesen szétterülő, sűrű, félgömbös vagy kissé „bozótos” bokor

Sok rendszertani munka a Cornus amomum fajcsoporthoz sorolja (egyes szerzőknél Cornus amomum subsp. / var. obliqua), de külön fajként is gyakori a használata.

Morfológiai bélyegek

Hajtás, kéreg
  • Fiatal vesszők zöldes–vörhenyes, barnás-vöröses árnyalatúak, simák.

  • Idősebb ágakon a kéreg szürkésbarna, finoman repedezett.

Levél
  • Egyszerű, átellenes állású levelek.

  • Alak: többnyire tojásdad–elliptikus, 5–10 cm hosszú, hegyes csúccsal.

  • A levélalap sokszor enyhén ferde, aszimmetrikus – erre utal a fajnév (obliqua).

  • Jellegzetesen ívben futó oldalerek, mint a többi somnál.

  • Felszín: közép- vagy sötétzöld,

  • fonák: világosabb, gyakran kissé hamvas / kékeszöld, finoman szőrös.

Virág
  • Virágzás: késő tavasszal–kora nyáron.

  • Sok apró, krémfehér virág lapos, bogernyős virágzatban a hajtásvégeken.

  • Egyedi virág kicsi, 4 sziromlevéllel; díszértékük tömegben jelentős, önmagukban nem feltűnő.

Termés
  • Kicsi, gömbös csonthéjas álbogyó,

  • éréskor kékes–palakék, kékesfehér árnyalatú (nem piros, mint a C. florida vagy C. mas esetében).

  • A terméseket a madarak szívesen fogyasztják, így terjed a faj.

Növényföldrajz, élőhely
  • Őshonos: Észak-Amerika keleti–északkeleti részein (Kanada délkeleti vidékei, USA keleti, nagy-tavi és közép-atlanti államai).

  • Élőhely:

    • nedves, üde társulások cserjéje:

      • patakpartok, tópartok, láp- és mocsárszélek,

      • ártéri ligetek, üde erdőszegélyek,

    • gyakran folyó- és patakvölgyek kísérő cserjéje, néha nagy foltokat alkotva.

  • Talaj:

    • üde–nedves, jó vízellátottságú,

    • közepesen kötött, tápanyagban gazdag talajok,

    • elviseli az időszakos vízborítást is, de tartós pangó, levegőtlen állapotot nem kedvel.

Kertészetben – főleg Észak-Amerikában – tópartok, esőkertek, vízfolyások menti zöldsávok beültetésére, talajmegkötésre is használják, nálunk ritkán ültetett.

Rövid kertészeti összefoglaló
  • Fény: nap–félárnyék. Napos helyen tömörebb, virág- és termésdísze jobb.

  • Talaj: üde, nedves talajokat kedvel; száraz, nagyon meszes talajon gyengén fejlődik.

  • Felhasználás: természetközeli ültetésekbe, vízpartok, árkok, csatornák partjának megerősítésére, madárbarát kertekbe.

  • Metszés: erősen sarjadzik, időnkénti ifjítás (öreg ágak kivágása) fiatal, erős vesszőket eredményez.

Etimológia
  • Cornus – latin szó, amely eredetileg a somfát és a somfa kemény, „szarvszerű” fáját jelölte (kapcsolódás a cornu = „szarv” szóhoz).

  • obliqua – latin obliquus = „ferde, aszimmetrikus, rézsútos”.

    • Valószínűleg a faj enyhén ferde, aszimmetrikus levélalapjára vagy a levelek „ferdén álló” jellegére utal.

Öszehasonlító táblázat a Cornus obliqua és Cornus sanguinea között.

Bélyeg / tulajdonság Cornus obliqua Cornus sanguinea
Magyar név zöldvesszős som veresgyűrű som
Életforma lombhullató cserje lombhullató cserje
Magasság kb. 2–4(–5) m kb. 2–4(–5) m
Habitus szélesen szétterülő, bozótos, sarjadzó bokor sűrű, erősen sarjadzó, gyakran sövényt alkotó bokor
Vesszők (fiatal) zöldes–barnászöld, enyhén vörhenyes, nem különösebben díszes jellegzetesen vöröses–bordó, „veres gyűrűs” fiatal vesszők, főleg a napos oldalon, télen is feltűnő
Levélállás átellenes átellenes
Levélalak tojásdad–elliptikus, enyhén ferde (aszimmetrikus) levélalappal tojásdad–elliptikus, többnyire nem feltűnően ferde levélalappal
Levélméret kb. 5–10 cm kb. 4–8 cm
Levél színe felül közép-/sötétzöld, fonák világosabb, kissé hamvas felül középzöld, fonák világosabb; ősszel gyakran pirosas, lilás, narancsos
Virág színe fehér fehér
Virágzás ideje késő tavasz–kora nyár késő tavasz–kora nyár (hasonló időben)
Virágzat típusa lapos, bogernyős ernyők a hajtásvégen lapos, bogernyős ernyők a hajtásvégen – nagyon hasonló
Termés színe kékes–palakék álbogyó (csonthéjas) feketés–fekete álbogyó (érette koromfekete)
Termés szerepe madarak fogyasztják; emberi hasznosítás nem jellemző madarak fogyasztják; emberre enyhén mérgező/hasfájást okozhat
Őshaza Észak-Amerika keleti–északkeleti része Európa nagy része, Nyugat-Ázsia
Tipikus élőhely nedves, üde helyek: patak- és tópart, lápszegély, ártéri cserjések szárazabb, melegebb élőhelyek is: cserjések, erdőszegélyek, szárazabb lejtők, utak mentén, bokorerdőkben nagyon gyakori
Talajigény üde–nedves, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talaj tág tűrés, de kedveli a meszes, szárazabb talajokat is; várostűrő
Díszérték inkább természetközeli, vízparti növény, nem klasszikus díszcserje nálunk dísz- és természetes cserje is; fő dísze a vörös vessző + őszi lombszín

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek