Cornus sanguinea - veresgyűrű som

Rendszertani helye, általános jellemzés

• Család: Cornaceae (somfafélék)

• Életforma: lombhullató, nagy cserje

• Magasság: rendszerint 2–4(–5) m, ritkán kisebb fácskává is fejlődhet

• Többtörzsű, erősen sarjadzó, sűrű bokrot alkotó faj, gyakran összefüggő sombozótokat képez.

Morfológiai jellemzés

Hajtás, kéreg

• Fiatal hajtások vöröses-barnák vagy zöldes-vörösek, napos helyen gyakran élénk piros tónusúak – innen a „veresgyűrű” név.

• Idősebb ágakon a kéreg szürkésbarna, sima vagy enyhén repedezett.

• Többnyire sűrűn elágazó, bozótos, „gallyas” megjelenésű.

Rügyek

• Kicsi, átellenes állású rügyek, hosszúkásak, a hajtáshoz simulnak.

• Nem olyan feltűnően gömbölyűek, mint a Cornus mas virágrügyei.

Levelek

• Átellenes állású, egyszerű levelek.

• Alakjuk ovális–elliptikus, csúcsuk hegyes, 4–8 cm hosszú.

• A levél széle többnyire ép, nem fűrészes.

• Jellegzetes a 3–4(–5) pár erőteljes, íves oldalér, mint minden somnál.

• A fonáka kissé szőrös lehet, a levél színe nyáron közép- vagy sötétzöld, ősszel bordó-vörös, bíbor, lilás árnyalatokra színeződik.

Virágok

• Virágzás ideje: tavasz vége–kora nyár (általában május–június), a lomb már kifejlődött.

• A virágok kicsik, krémfehér–fehéres színűek, négylevelűek.

• Lapos bogernyőkben állnak, 3–5 cm átmérőjű, tömött virágzatokban.

• Jelentős nektár- és pollenforrás rovaroknak.

Termés

• Közel gömb alakú, kb. 5–8 mm-es csonthéjas termés.

• Éretten sötétlila–fekete, fényes.

• Többnyire késő nyáron–ősszel (augusztus–szeptember) érik.

• Emberi fogyasztásra nem alkalmas, nagy mennyiségben gyomorpanaszt okozhat, viszont a madarak előszeretettel fogyasztják.

 Növényföldrajz, élőhely

• Elterjedés: csaknem egész Európában és Nyugat-Ázsiában honos, az Atlanti-óceántól a Kaukázusig.

• Magyarországon gyakori, őshonos cserje, főként:

  • lombos erdők szegélyein,

  • erdősztyepp-társulásokban, cserjésekben, bozótosokban,

  • folyóvölgyekben, vízfolyások kísérő növényzetében,

  • mezsgyék, sövények alkotójaként.

• Jellemző aljnövényzeti cserje a középhegységektől a síkságig, elsősorban üde–mérsékelten száraz, nem túl savanyú talajokon.

Ökológiai igényei

• Fényigény:

  • Napos és félárnyékos helyen is jól fejlődik.

  • A legszebb őszies és téli vörös vesszőszínt inkább napos állásban adja.

• Talaj:

  • Tág tűrőképességű; a közepesen kötött, üde, tápanyagban gazdag, gyakran meszes talajokat kedveli.

  • Jól viseli a nedves, de át nem áztatott, jó vízgazdálkodású talajokat, rövidebb vízborítást is elvisel.

• Hideg- és télállóság:

  • Teljesen télálló, a kontinentális teleket jól tűri.

  • Várostűrő, füst- és szennyezés-toleráns, ezért települési környezetben is bevált.

• Erős sarjadzó, sűrű állományokat képez, így kiváló talajmegkötő, rézsűk, lejtők stabilizálására.

Felhasználás

Dísznövényként

• Több évszakban díszítő cserje:

  • tavasszal fehér virágzat,

  • nyáron sűrű zöld lomb,

  • ősszel intenzív vörös–bordó lombszín,

  • télen pedig vörös vesszők adják a látványt.

• Gyakran ültetik:

  • sövénynek, cserjesávnak,

  • nagyobb kertek, parkok háttérnövényének,

  • természetközeli, „vad” kertrészekbe, madárbarát kertekbe.

• Számos díszváltozata ismert, főként a téli vesszőszín és az őszi lombszín miatt.

Ökológiai szerep

• Virágai fontos nektár- és pollenforrás rovaroknak.

• Fekete terméseit sok madárfaj szívesen fogyasztja, így a som madárbarát cserje.

• Erős gyökérzete, sarjképző hajlama révén talajvédő, part- és rézsűbeültetésre is alkalmas.

Faanyag

• Fája kemény, tömör, bár kevésbé jelentős, mint a húsos somé (Cornus mas).

• Kisebb használati tárgyak, szerszámnyelek készítésére helyben használták.

Név és etimológia

• Cornus – latin eredetű, a cornu („szarv”) szóból; a somfák kemény, „szarvszerű” fájára utal.

• sanguinea – latin sanguineus = „vérszínű, vérvörös”; a faj vöröses vesszőire és őszi lombszínére utal.

• Magyar nevek: veresgyűrű som, veres som, vérszínű som – mind a vöröses szárak, vesszők és az őszi vörös lombszín jellegzetességét emelik ki