Jellemzés
A Corylus colurna, magyarul törökmogyoró, nagytermetű, hosszú életű, díszes habitusú lombhullató fa. A mogyorófajok közül ez az egyetlen, amely kifejezetten fa alakot nevel, nem pedig cserjét.
-
Méret, habitus:
-
15–20 m magas, idősen akár 25–30 m-ig is növekedhet,
-
koronája fiatalon kúpos, később szélesebb, szabályos tojásdad formájú,
-
törzse egyenes, kérge fiatalon sima, később szürkésbarna, mélyen repedezett.
-
-
Levelek:
-
nagyok, 8–15 cm hosszúak, széles tojásdadok,
-
széleik erősen fogazottak, csúcsuk kihegyesedő,
-
ősszel sárgás árnyalatot vehetnek fel.
-
-
Virág:
-
egylaki faj; a barkák már télen láthatók,
-
a porzós barkák kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílnak,
-
a termős virágok aprók, piros bibéjükről felismerhetők.
-
-
Termés:
-
a mogyoróhoz hasonló, de kisebb méretű diótermés,
-
kemény, nagy, rojtos murvás kupacs veszi körül, amely jóval nagyobb, mint a közönséges mogyorónál,
-
a termés fogyasztható, de általában apróbb és nehezebben hozzáférhető, ezért inkább díszértéke miatt ültetik.
-
-
Kertészeti tulajdonságok:
-
várostűrő, jól bírja a szennyezettebb levegőt,
-
szárazságtűrő, meszes talajokon is megél,
-
kiváló sorfa vagy parkfa stabil szerkezete miatt.
-
Növényföldrajz
A törökmogyoró eredeti elterjedési területe:
-
Délkelet-Európa,
-
a Balkán-félsziget,
-
Kis-Ázsia,
-
Kaukázus és a Közel-Kelet egyes hegyvidékei.
Természetes élőhelyei:
-
középhegységek déli lejtői,
-
tölgyesek, elegyes lomberdők,
-
szárazabb, köves talajok,
-
kontinentális–szubmediterrán klímák.
Mára Európa-szerte, így Közép-Európában is széles körben ültetett parkfa, főként kiváló fagytűrése és várostűrése miatt.
Etimológia
-
Corylus:
A nemzetségnév a görög korylos vagy korys („sisak”) szóból ered, utalva a mogyoró kupacsának sisakszerű burkára. -
colurna:
A latin colurnus vagy colurnea szóval rokon, valószínűleg az egyenes, oszlopszerű törzsre vagy a kupacs jellegére utal.
A név esetenként kapcsolatba hozzák az ókori Kolhisszal is, ahol a faj régen gyakori volt. -
Magyar név – törökmogyoró:
A „török–” előtag arra utal, hogy a faj a történelmi Török Birodalom területéről, illetve a Balkánról került a Kárpát-medencébe.
Reichenbach, H.G.L., Icones florae Germanicae et Helveticae (Deutschlands Flora), German ed. with partly coloured plates (1837-1912), vol. 11 (1849-1850)