Corylus colurna - törökmogyoró

Jellemzés

A Corylus colurna, magyarul törökmogyoró, nagytermetű, hosszú életű, díszes habitusú lombhullató fa. A mogyorófajok közül ez az egyetlen, amely kifejezetten fa alakot nevel, nem pedig cserjét.

• Méret, habitus:

  • 15–20 m magas, idősen akár 25–30 m-ig is növekedhet,

  • koronája fiatalon kúpos, később szélesebb, szabályos tojásdad formájú,

  • törzse egyenes, kérge fiatalon sima, később szürkésbarna, mélyen repedezett.

• Levelek:

  • nagyok, 8–15 cm hosszúak, széles tojásdadok,

  • széleik erősen fogazottak, csúcsuk kihegyesedő,

  • ősszel sárgás árnyalatot vehetnek fel.

• Virág:

  • egylaki faj; a barkák már télen láthatók,

  • a porzós barkák kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílnak,

  • a termős virágok aprók, piros bibéjükről felismerhetők.

• Termés:

  • a mogyoróhoz hasonló, de kisebb méretű diótermés,

  • kemény, nagy, rojtos murvás kupacs veszi körül, amely jóval nagyobb, mint a közönséges mogyorónál,

  • a termés fogyasztható, de általában apróbb és nehezebben hozzáférhető, ezért inkább díszértéke miatt ültetik.

• Kertészeti tulajdonságok:

  • várostűrő, jól bírja a szennyezettebb levegőt,

  • szárazságtűrő, meszes talajokon is megél,

  • kiváló sorfa vagy parkfa stabil szerkezete miatt.

Növényföldrajz

A törökmogyoró eredeti elterjedési területe:

• Délkelet-Európa,

• a Balkán-félsziget,

• Kis-Ázsia,

• Kaukázus és a Közel-Kelet egyes hegyvidékei.

Természetes élőhelyei:

• középhegységek déli lejtői,

• tölgyesek, elegyes lomberdők,

• szárazabb, köves talajok,

• kontinentális–szubmediterrán klímák.

Mára Európa-szerte, így Közép-Európában is széles körben ültetett parkfa, főként kiváló fagytűrése és várostűrése miatt.

Etimológia

• Corylus:
  A nemzetségnév a görög korylos vagy korys („sisak”) szóból ered, utalva a mogyoró kupacsának sisakszerű burkára.

• colurna:
  A latin colurnus vagy colurnea szóval rokon, valószínűleg az egyenes, oszlopszerű törzsre vagy a kupacs jellegére utal.
  A név esetenként kapcsolatba hozzák az ókori Kolhisszal is, ahol a faj régen gyakori volt.

• Magyar név – törökmogyoró:
  A „török–” előtag arra utal, hogy a faj a történelmi Török Birodalom területéről, illetve a Balkánról került a Kárpát-medencébe.