Corylus colurna - törökmogyoró

Morfológia

A Corylus colurna (törökmogyoró) nagy termetű, lombhullató fa, amely rendszerint 15–25 méter magasra nő, de kedvező körülmények között a 30 métert is elérheti. A mogyorófajok többségétől eltérően nem cserje, hanem egyenes törzsű fa. Koronája fiatalon szabályos kúpos, később szélesen tojásdad vagy boltozatos.

Kérge szürkésbarna, idősebb korban vastag, parafaszerű és mélyen repedezett. Levelei szélesen tojásdadok vagy közel kerekdedek, 6–15 cm hosszúak, szíves vállúak, csúcsuk röviden kihegyezett. A levéllemez érdes tapintású, fonákán enyhén szőrös.

Virágai egylakiak. A porzós barkák már ősszel kialakulnak és kora tavasszal nyílnak, míg a termős virágok aprók, a rügyekből előtűnő bíborvörös bibeszálakkal láthatók. Termése ehető mogyoró, amely többesével fejlődik. A kupacsot hosszú, sallangos, mélyen szeldelt sallangok borítják, ami a faj egyik legfontosabb határozóbélyege.

Növényföldrajz

A faj Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia őshonos növénye. Természetes elterjedési területe a Balkán-félszigettől Törökországon és a Kaukázus vidékén át egészen Észak-Iránig húzódik.

Magyarországon nem őshonos, de régóta ültetett parkfa. Városi környezetben különösen gyakori, mivel jól viseli a kedvezőtlen körülményeket.

Ökológiai igények

A Corylus colurna fényigényes vagy mérsékelten félárnyéktűrő fafaj. A mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli, de meglehetősen alkalmazkodóképes. A szárazságot jobban viseli, mint a közönséges mogyoró (Corylus avellana).

Jól tűri a városi klímát, a légszennyezést, a talajtömörödést és a nyári hőséget. Mésztűrése kiváló, ezért meszes talajokon is sikeresen nevelhető. Fagytűrése jó.

Felhasználás

A törökmogyoró elsősorban értékes park- és sorfaként ismert. Szabályos koronája, hosszú élettartama és várostűrése miatt az egyik legjobb közterületi fa. Fasorokban, parkokban, tereken és intézmények környezetében gyakran ültetik.

Termése ehető, bár kisebb és keményebb héjú, mint a termesztett mogyorófajtáké. A termesztett mogyorók (Corylus avellana fajták) oltványainak alanyaként is használják, mivel nem sarjad erőteljesen és mélyre hatoló gyökérzetet fejleszt.

Faanyaga kemény, szívós és rugalmas, kisebb faipari és esztergályos munkákra alkalmas.

Etimológia

A Corylus név a mogyoró latin elnevezése, amely valószínűleg a görög korys („sisak”, „csuklya”) szóból ered, utalva a termést körülvevő kupacsra. A colurna fajnév az ókori latin irodalomból származik, ahol egy nagy termetű, fásodó mogyorófajt jelölt.

A magyar törökmogyoró név a faj délkelet-európai és kis-ázsiai elterjedésére utal, mivel Európa nyugati részeire elsősorban az egykori Oszmán Birodalom területéről került be. Érdekesség, hogy a mogyorófajok között szinte egyedülálló módon valódi, magas törzsű fává fejlődik.