Morfológia
A Corylus maxima lombhullató, nagyobb termetű cserje vagy kisebb fa, rendszerint 4–8 méter magas. Habitusa sűrű, bokros, gyakran többtörzsű. Kérge szürkésbarna, simább, idősebb korban kissé repedezett.
Levelei váltakozó állásúak, szélesen tojásdadok vagy közel kerekdedek, szíves vállúak, hegyes csúcsúak, szélük kétszeresen fűrészes. A levélfelszín középzöld, enyhén érdes, fonákja világosabb és gyakran szőrös.
Virágai kora tavasszal jelennek meg lombfakadás előtt. A porzós barkák hosszúak, sárgák, lecsüngők, míg a termős virágok aprók, piros bibeszálaik alig láthatók. Termése a mogyoró, amelyet hosszú, csőszerűen megnyúlt, rojtos szélű kupacs (murvalevelek) vesz körül – ez a faj egyik legfontosabb bélyege.
Növényföldrajz
A faj Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Természetes előfordulása a Balkántól Kis-Ázsiáig terjed. Erdőszegélyeken, cserjésekben és dombvidéki területeken fordul elő.
Ökológiai igények
A Corylus maxima napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A jó vízellátású, humuszban gazdag, középkötött talajokat kedveli, de viszonylag alkalmazkodóképes. A pangó vizet nem viseli el, ugyanakkor a tartós szárazságot sem kedveli. Fagytűrése jó, mérsékelt égövön megbízhatóan nevelhető.
Felhasználás
Elsősorban terméséért termesztik, mivel mogyorója nagyobb és vékonyabb héjú lehet, mint a közönséges mogyoróé. Számos termesztett mogyorófajta egyik fontos alapfaja. Díszcserjeként is ültethető, különösen nagy barkái és jellegzetes termése miatt. Termése emberi fogyasztásra alkalmas és értékes olajos mag.
Etimológia
A Corylus latin eredetű név, jelentése mogyoró. A maxima latin szó, jelentése „legnagyobb”, ami a faj nagyobb terméseire és robusztusabb megjelenésére utal.
