Morfológia
A Corylus sieboldiana (ázsiai csőrös mogyoró) lombhullató, nagyobb termetű cserje, ritkábban kis fa, rendszerint 2–5 méter magas. Habitusa sűrű, bokros, gyakran sarjtelepeket képez. Ágai barnásak, fiatalon enyhén szőrösek.
Levelei váltakozó állásúak, szélesen tojásdadok vagy kerekdedek, hosszú csúcsúak, szélük kétszeresen fűrészes. A levélfelszín középzöld, enyhén érdes tapintású, fonákja világosabb és szőrös lehet. Ősszel sárgás árnyalatokra színeződik.
Virágai kora tavasszal jelennek meg. A porzós barkák hosszúak és csüngők, míg a termős virágok aprók, bíborvörös bibeszálakkal láthatók. A termés mogyoró, amelyet jellegzetes, hosszú, csőszerűen megnyúlt kupacs vesz körül; ez a „csőrös” burkolat a faj egyik legfontosabb ismertetőjegye.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Japánban, Koreában és Kína egyes részein fordul elő. Hegyvidéki lombos erdőkben, erdőszegélyeken és üde cserjésekben él.
Ökológiai igények
A Corylus sieboldiana napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A humuszban gazdag, üde, jó vízáteresztő talajokat kedveli. Jó fagytűrésű, és a hűvösebb, csapadékosabb klímát kedveli. A tartós szárazságot kevésbé viseli, ugyanakkor a pangó vizet sem tűri.
Etimológia
A Corylus latin eredetű név, jelentése mogyoró. A sieboldiana fajnév Philipp Franz von Siebold német orvos és természettudós emlékét őrzi, aki jelentős szerepet játszott a japán növényvilág európai megismertetésében.
