Morfológia
A Cotoneaster divaricatus (szétterülő madárbirs) lombhullató, közepes termetű díszcserje, amely általában 1,5–3 méter magasra és hasonló szélességűre nő. Habitusa jellegzetesen szétterülő, ívesen elhajló ágakkal, amelyek gyakran vízszintesen vagy enyhén lehajlóan állnak. Hajtásai vékonyak, sötétbarnák vagy vörösesbarnák. Levelei kicsik, tojásdadok vagy elliptikusak, ép szélűek, nyáron sötétzöldek, ősszel látványosan vöröses vagy narancsvörös színekre színeződnek.
Virágai tavasszal nyílnak, aprók, fehérek vagy halvány rózsaszínesek, többnyire magányosan vagy kis csoportokban jelennek meg. Termése apró, gömbölyded, élénkpiros bogyó, amely ősszel és gyakran télen is díszít.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában, elsősorban Kínában őshonos. Természetes élőhelyein dombvidéki és hegyvidéki területeken, erdőszéleken, cserjésekben fordul elő.
Ökológiai igények
A Cotoneaster divaricatus napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. Talajban viszonylag igénytelen, jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, ha azok jó vízáteresztőek. A szárazabb körülményeket is viszonylag jól tűri, de üde talajon fejlődik a legjobban. A pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése jó, ezért a mérsékelt égövben biztonságosan nevelhető. Városi környezetben is jól használható.
Felhasználás
Elsősorban díszcserjeként ültetik. Kiváló választás cserjecsoportokba, sövénynek, rézsűk beültetésére, parkokba és előkertekbe. Szép őszi lombszíne és élénkpiros termései miatt több évszakban is díszít. Jól alkalmazható természetes hatású kertekben és madárbarát ültetésekben is.
Etimológia
A Cotoneaster név latin eredetű, a cotoneum (birs) szóból származik, utalva a levelek és a termések birsre emlékeztető jellegére. A divaricatus latin szó, jelentése „szétágazó”, „szétterülő”, ami a faj jellegzetes, ívesen elhajló, szétterülő ágrendszerére utal.
