Cotoneaster microphyllus - nepáli madárbirs

Jellemzés

A Cotoneaster microphyllus alacsony, sűrű, párnaszerűen terülő cserje, amelyet apró levelei és kúszó–elfekvő ágrendszere különösen alkalmassá tesz talajtakarónak és sziklakertekbe.

• Méret, habitus:

  • többnyire 20–40 cm magas,

  • szélességben akár 1–2 m-t is elérhet,

  • ágrendszere sűrű, gyakran elfekvő vagy ívesen lehajló, párnaszerű megjelenést adva.

• Hajtások: fiatalon vékonyak, molyhosak vagy finoman szőrösek; idősebb korukban fásodva tömött hálót alkotnak.

• Levelek:

  • nagyon kicsik (általában 3–7 mm), kerekdedek vagy tojásdadak,

  • sötétzöldek, fényesek, fonákuk világosabb és gyakran enyhén molyhos,

  • a kicsiny levélméret a faj egyik legfontosabb ismertetőjegye.

• Virág:

  • késő tavasszal vagy kora nyáron nyílik,

  • apró, fehér vagy enyhén rózsaszínes virágok, gyakran egyesével jelennek meg a levelek hónaljában,

  • visszafogott, de elegáns díszt ad.

• Termés:

  • apró, piros bogyók,

  • a lomb felett jól láthatók és ősszel élénk színt adnak a növénynek,

  • madarak számára kedvelt táplálék.

• Díszérték: kiváló talajtakaró, sziklakerti növény, rézsűk stabilizálására alkalmas; egész évben rendezett, kompakt megjelenésű.

Növényföldrajz

A faj természetes elterjedési területe Közép- és Nyugat-Ázsia hegyvidékei, különösen:

• Himalája (India, Nepál, Bhután),

• Nyugat-Kína egyes magaslati régiói,

• Pakisztán és Afganisztán hegyvidéki területei.

Élőhely-jellemzők:

• magashegyi lejtők, kőgörgetegek, sziklás rétek,

• gyakran 1500–4000 m magasságban fordul elő,

• jól tűri a hideget, a szelet, a szárazabb körülményeket és a tápanyagszegény talajokat,

• hegyvidéki eredete miatt rendkívül télálló és szárazságtűrő.

A mérsékelt égövi kertekben – Európában és Észak-Amerikában – kedvelt, mert kevéssé igényes, és egész évben rendezett, alacsony tömeget alkot.

Etimológia

• Cotoneaster: a latin cotoneum („birs”) és az -aster („-szerű”) részekből áll; jelentése „birsre emlékeztető növény”.

• microphyllus: a görög mikros = „kicsi” és phyllon = „levél” szavakból; a fajnév szó szerint „aprólevelű”, amely pontosan leírja a növény legfeltűnőbb tulajdonságát.