Jellemzés
A Crataegus crus-galli közepes termetű, lombhullató galagonya, amely rendkívül erős és hosszú töviseiről híres. Díszértéke nagy, ugyanakkor védősövényként is kiváló.
-
Méret, habitus:
-
általában 5–9 m magas,
-
szélesen szétterülő, kerekded vagy kissé szabálytalan koronát nevel,
-
törzse idővel barázdált, sötét szürkésbarna.
-
-
Hajtások és tövisek:
-
a hajtások merevek, vízszintesen vagy enyhén felfelé állók,
-
a tövisek nagyon hosszúak (akár 5–10 cm), erősek, szúrósak – a faj egyik legfőbb jellegzetessége.
-
-
Levelek:
-
fényes, sötétzöld, bőrszerű levelek, 3–8 cm hosszúak,
-
alakjuk változatos: lehetnek lándzsásak, visszás tojásdadak vagy ék alakúak is,
-
ősszel narancsos-pirosas színre váltanak.
-
-
Virág:
-
késő tavasszal nyílik,
-
fehér, 1–1,5 cm átmérőjű virágok laza ernyőkben (bogernyőkben),
-
virágzása bőséges, illata galagonyára jellemző.
-
-
Termés:
-
apró, fényes, többnyire piros, néha barnás-vörös bogyószerű áltermések,
-
ősszel érnek, és sokáig a fán maradhatnak,
-
madarak gyakran fogyasztják.
-
-
Kertészeti tulajdonságok:
-
rendkívül ellenálló, várostűrő,
-
tövisei miatt kiváló védősövény,
-
létezik tövis nélküli változata is (Crataegus crus-galli ‘Inermis’), amely díszfaként népszerűbb.
-
Növényföldrajz
A Crataegus crus-galli Észak-Amerika keleti és középső régióinak őshonos faja.
-
Természetes élőhelyei:
-
ligeterdők, erdőszélek, tisztások,
-
nyílt tölgyesek, cserjések,
-
jó vízáteresztésű, gyakran meszes vagy agyagos talajokon.
-
-
Környezeti igényei és tűrőképessége:
-
kiváló hidegtűrés,
-
jól bírja a szárazságot, a szennyezett levegőt és a városi terhelést,
-
napos fekvést kedveli; félárnyékban is fejlődik, de kevésbé virágzik és terem.
-
A 18–19. századtól Európában is széles körben ültetik mint díszfát és védősövényt.
Etimológia
-
Crataegus: a görög krataios („erős”, „kemény”) szóból származik, utalva a galagonyafajok kemény fájára és ellenálló tulajdonságaira.
-
crus-galli:
Latinul: crus = „láb”, galli = „kakasé”, tehát a név jelentése „kakastaréj / kakasláb”,
→ ez a faj jellegzetesen hosszú, erős, hegyes töviseire utal, amelyek a kakas sarkantyújára emlékeztetnek. -
Magyar név – sarkantyús galagonya:
A név közvetlenül a tövisek formájából ered.

Lindley, J., Edwards’s Botanical Register (1829-1847); vol. 22 (1836)