Daphne laureola - babérboroszlán

Jellemzés

A Daphne laureola örökzöld, árnyékkedvelő díszcserje, amely a többi boroszlánhoz hasonlóan mérgező, de igen dekoratív télen is zöld lombjával.

• Méret, habitus:

  • 40–100 cm magas,

  • sűrű, felálló hajtásrendszerű, tömött bokrot alkot,

  • lassú növekedésű.

• Levelek:

  • örökzöldek, bőrneműek, fényes sötétzöldek,

  • hosszúkás–lándzsás alakúak, 6–12 cm hosszúak,

  • a hajtások végén örvökben állnak, így „babér-szerű” megjelenést adnak a növénynek (innen a név).

• Virág:

  • tél végén – kora tavasszal (február–április) nyílik,

  • apró, zöldessárga virágok, erős illat nélkül,

  • a virágok levélhónaljakban, rövid fürtökben jelennek meg.

• Termés:

  • fekete, fényes bogyótermések,

  • nyár elején–közepén érnek,

  • dekoratívak, de erősen mérgezők.

• Kertészeti sajátosságok:

  • kiváló árnyék- és mélyárnyék-tűrő örökzöld,

  • jól bírja a szárazabb árnyékot is, ha talaja humuszos,

  • árnyékos fás kertek, lombos erdők alá, épület mellé is alkalmas,

  • átültetést nem kedveli.

Növényföldrajz

A Daphne laureola Európa és a mediterrán térség jellegzetes árnyéki cserjéje.

• Elterjedés:

  • Nyugat-, Közép- és Dél-Európa nagy részén,

  • a Brit-szigetektől a Balkánig,

  • Kis-Ázsiáig terjed a természetes elterjedése.

• Élőhely:

  • üde és szárazabb lombos erdők aljnövényzete,

  • bükkösök, tölgyesek, fenyvesek árnyas szegélyei,

  • mészkő- és dolomithegyvidékeken különösen gyakori,

  • humuszos, jó vízelvezetésű talajt kedveli.

A faj sok helyen stabil ökológiai elem, árnyéki cserjeszintet alkot.

Etimológia

• Daphne
  A görög Daphnē („babér”) szóból ered; a nemzetség több faja leveleiben vagy habitusában valóban emlékeztet a babérra.

• laureola
  Latin szó, jelentése: „kis babér” (laurus = babér + -ola = kicsinyítő).
  Utal a növény örökzöld, babérra emlékeztető leveleire.

• Magyar név:

  • babérlevelű boroszlán,

  • tiszafalevelű boroszlán,

  • mindkettő a hosszúkás, örökzöld levelekre utal.

Toxicitás (fontos a Daphne-fajoknál)

A Daphne laureola minden része mérgező, különösen:

• a bogyók,

• a kéreg,

• a levelek.

A toxikus anyagok (daphnetoxin, mezerein) lenyeléskor:

• erős gyomor-bélrendszeri irritációt,

• hányást, hasmenést,

• égő érzést a szájban,

• bőrirritációt (a nedvvel való érintkezéskor) okozhatnak. Gyermekektől és háziállatoktól távol tartandó.