Daphne laureola - babérboroszlán

Morfológia

A Daphne laureola (babérboroszlán) örökzöld, lassú növekedésű félcserje vagy alacsony cserje, amely rendszerint 0,5–1,5 méter magas. Hajtásai többnyire felállók, kevéssé elágazók, a levelek a vesszők csúcsán tömör örvökbe rendeződnek.

Levelei bőrneműek, fényes sötétzöldek, lándzsás-tojásdadok vagy fordított tojásdadok, 5–12 cm hosszúak. Megjelenésük a babér (Laurus nobilis) leveleire emlékeztet, innen ered magyar neve is.

Virágai kora tavasszal, gyakran már február–márciusban nyílnak. Aprók, zöldessárgák, enyhén illatosak, a levelek hónaljában csomókban fejlődnek. Termése húsos, fényes fekete bogyószerű csonthéjas, amely nyár elejére érik be.

Növényföldrajz

A faj Nyugat-, Dél- és Közép-Európa őshonos növénye. Elterjedése az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől a Balkán-félszigetig húzódik.

Elsősorban mészkedvelő lombos erdőkben, bükkösökben, szurdokerdőkben és hegyvidéki erdők aljnövényzetében fordul elő. Magyarországon nem őshonos, természetes előfordulása nem ismert, de botanikus kertekben és dendrológiai gyűjteményekben időnként megtalálható.

Védettség

A babérboroszlán (Daphne laureola) Magyarországon védett növényfaj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Hazánkban ritka, reliktum jellegű faj, amely elsősorban a Vértesben, a Bakonyban és a Keszthelyi-fennsíkon fordul elő, főként bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, szurdokerdőkben és karszterdőkben.

A faj hazai állományai az elterjedési terület északi peremét képviselik, ezért természetvédelmi jelentőségük különösen nagy. Fennmaradását elsősorban az élőhelyek átalakulása, az intenzív erdőgazdálkodás és az erdők természetes szerkezetének megváltozása veszélyezteti.

Ökológiai igények

A babérboroszlán árnyéktűrő faj. Legszebben félárnyékos vagy árnyékos környezetben, humuszban gazdag, üde, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik.

Kedveli a meszes alapkőzetet és a magas páratartalmú erdei mikroklímát. A tartós szárazságot rosszul viseli, ugyanakkor jól alkalmazkodik a zárt lombkoronájú erdők fényviszonyaihoz. Fagytűrése megfelelő, de a szélsőséges kontinentális klímát kevésbé kedveli.

Toxicitás

A Daphne laureola minden része mérgező, különösen a termések és a kéreg. Diterpén-észtereket és egyéb irritáló vegyületeket tartalmaz, amelyek már kis mennyiségben is kellemetlen tüneteket okozhatnak.

A termések elfogyasztása égő érzést válthat ki a szájban és a torokban, emellett hányingert, hányást, hasi fájdalmat és hasmenést okozhat. Nagyobb mennyiség esetén súlyosabb mérgezési tünetek is felléphetnek.

A növény nedve bőrirritációt okozhat, érzékeny személyeknél bőrpír, hólyagosodás vagy gyulladás jelentkezhet. Gyermekek és háziállatok számára különösen veszélyes lehet a feltűnő fekete termések fogyasztása.

Etimológia

A Daphne név a görög mitológiából származik. A nimfa Daphnét a legenda szerint babérfává változtatták, ezért a név később több babérszerű levelű növényre is átkerült.

A laureola a latin laurus („babér”) szóból eredő kicsinyítő alak, jelentése nagyjából „kis babér” vagy „babérszerű”. Ez a faj fényes, örökzöld leveleire utal.

A magyar babérboroszlán név ugyanezt a hasonlóságot fejezi ki: a növény a boroszlánok (Daphne) nemzetségébe tartozik, de levelei feltűnően emlékeztetnek a valódi babérra.