Daphne mezereum - farkasboroszlán

Jellemzés

A Daphne mezereum korán virágzó, lombhullató, erősen mérgező cserje, amely különösen kora tavaszi virágdíszéről ismert.

• Méret, habitus:

  • 50–120 cm magas, ritkán 150 cm,

  • kevés oldalággal rendelkező, felálló hajtások,

  • bokra laza, karcsú megjelenésű.

• Levelek:

  • keskeny lándzsás, 3–8 cm hosszú levelek,

  • későn fakadnak (gyakran csak virágzás után),

  • világos- vagy középzöldek.

• Virág:

  • a kora tavasz egyik legkorábban virágzó cserjéje, gyakran már február–márciusban,

  • illatos, rózsaszín, lilásrózsaszín vagy ritkán fehér virágok,

  • a virágok közvetlenül a vesszők oldalán, szinte „csomókban” jelennek meg, még lombfakadás előtt,

  • erősen illatos, méhcsalogató virágzat.

• Termés:

  • fényes, élénkpiros bogyók a nyár elején,

  • nagyon dekoratív, de különösen mérgező.

• Kertészeti sajátosságok:

  • félárnyékot vagy világos árnyékot kedvel,

  • üde, humuszos talajt igényel,

  • átültetést rosszul tűri, gyökérzete érzékeny,

  • természetes hatású kertekben értékes kora tavaszi dísznövény,

  • mérgezősége miatt fokozott körültekintést igényel.

Növényföldrajz

A Daphne mezereum Európa és Nyugat-Ázsia széles körben elterjedt faja.

• Elterjedés:

  • egész Európában megtalálható a mediterrán térségtől Skandináviáig,

  • nyugat- és közép-ázsiai hegyvidékekig terjed kelet felé.

• Élőhely:

  • üde lombos erdők, bükkösök, gyertyános-tölgyesek,

  • üde szurdokerdők, hegy- és dombvidéki erdők alja,

  • többnyire félárnyékos, humuszban gazdag, meszes vagy enyhén savanyú talajokon.

• Magyarországon:

  • természetes, nem ritka faj hegy- és dombvidéki üde erdőkben,

  • természetvédelmi oltalom alatt áll.

Etimológia

• A görög Daphnē („babér”) szóból ered, mert egyes fajok levele a babéréra emlékeztet.
  Mitológiai utalás Daphné nimfára.

• mezereum
  A latin mezereon középkori gyógynövény-névből származik; valószínűleg arab eredetű (mazariyun).
  A fajra jellemző kellemetlen ízre, irritáló hatásra és gyógyászati felhasz

• Daphnenálásokra utalt.

• Magyar név: farkasboroszlán
  A „farkas–” előtag a mérgezőségre utal (mint számos magyar névnél: farkastorok, farkaskeserűfű stb.).
  

  • A „boroszlán” egy ősi magyar növénynév, amely a Daphne fajokra (pl. Daphne mezereum, D. laureola, D. pontica) utal.

  • A szó eredete a régi magyar boroszló / boroszlán alakokra vezethető vissza, amelyek valószínűleg szláv eredetűek.

  • Jelentése a szláv nyelvekben a „nagy illatú, erős illatú növény” fogalmával függ össze – a Daphne fajok virágai valóban nagyon illatosak.

Toxicitás (nagyon fontos Daphne mezereum esetén!)

A Daphne mezereum az egyik legmérgezőbb európai cserje.

Mérgező részek

• a termés (különösen veszélyes),

• a kéreg,

• a levelek,

• a magok.

Mérgező anyagok

• daphnetoxin,

• mezerein.

Mindkettő erős sejtkárosító, irritáló hatású.

Mérgezési tünetek (lenyelés esetén)

• égető érzés a szájban és torokban,

• hányinger, hányás, hasmenés,

• belső vérzések, erős hasi görcsök,

• súlyos esetben idegrendszeri tünetek és keringési zavarok.

Már 2–3 bogyó elfogyasztása gyermeknél életveszélyes lehet.

Bőrre jutás

• a növényi nedv bőrirritációt okozhat: kipirosodás, hólyagosodás.