Daphne mezereum - farkasboroszlán

Morfológia
A Daphne mezereum (farkasboroszlán) lombhullató, felálló ágú cserje, rendszerint 0,5–1,5 méter magas. Ágrendszere viszonylag laza, kérge szürkésbarna. Levelei többnyire a hajtások végén csoportosulnak, lándzsásak vagy fordított tojásdad-lándzsásak, ép szélűek, középzöld színűek.

A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy virágai még a lombfakadás előtt, kora tavasszal jelennek meg a csupasz ágakon. A virágok rózsaszínűek vagy bíborlilák, ritkábban fehérek, rendkívül illatosak, és közvetlenül az előző évi hajtások kérgéből fejlődnek.

Termése élénkvörös, fényes, tojásdad csonthéjas bogyószerű termés, amely nyár közepére érik be. A termések rendkívül feltűnőek, de erősen mérgezők.

Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén és Nyugat-Ázsia egyes területein őshonos. Elterjedése az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől Közép-Európán át a Kaukázusig terjed. Magyarországon elsősorban a középhegységek és dombvidékek üde lombos erdeiben fordul elő.

Ökológiai igények
A Daphne mezereum félárnyékos vagy világos árnyékos termőhelyeket kedvel. Legszebben humuszban gazdag, üde, jó vízellátású talajokon fejlődik. Gyakran található bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben és hegyi szurdokerdőkben. A meszes talajokat jól viseli, a tartós szárazságot azonban rosszul tűri. Fagytűrése kiváló.

Védettség
A Daphne mezereum Magyarországon védett növényfaj. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Állományait elsősorban az élőhelyek átalakulása és a dísznövényként történő gyűjtés veszélyeztetheti.

Toxicitás
A növény minden része mérgező, különösen a termések és a kéreg. Fő hatóanyagai a mezerein és a daphnetoxin. Már néhány bogyó elfogyasztása is súlyos mérgezést okozhat, különösen gyermekeknél. A tünetek közé tartozik a száj és a torok égő érzése, hányinger, hányás, hasmenés és súlyosabb esetben idegrendszeri tünetek. A növény nedve a bőrt is irritálhatja.

Etimológia
A Daphne név a görög mitológiából származik: Daphné nimfa Apollón üldözése elől babérfává változott. A nemzetség nevét a babérhoz hasonló levelek ihlették. A mezereum középkori eredetű növénynév, amely arab–perzsa közvetítéssel került az európai botanikai irodalomba, és hagyományosan a farkasboroszlánt jelölte.