Daphne pontica - pontuszi boroszlán

Morfológia

A Daphne pontica (pontuszi boroszlán) alacsony, örökzöld cserje, amely rendszerint 0,5–1,5 méter magasra nő. Hajtásai felállók vagy enyhén ívesek, sűrű bokrot alkotnak.

Levelei bőrneműek, fényes sötétzöldek, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, 4–10 cm hosszúak. A levelek a hajtások csúcsa közelében tömörülnek, de nem olyan sűrű rozettákban állnak, mint egyes más boroszlánfajoknál.

Virágai tavasszal, rendszerint április–májusban nyílnak. A zöldessárga vagy sárgászöld virágok a hajtásvégeken kis csomókban fejlődnek, erősen és kellemesen illatosak. Termése húsos, tojásdad vagy gömbölyded, éréskor fényes fekete bogyószerű csonthéjas.

Növényföldrajz

A faj a Fekete-tenger déli és keleti térségének őshonos növénye. Elterjedési területe Bulgária keleti részétől Észak-Törökországon át a Kaukázus nyugati vidékéig húzódik.

Legjelentősebb állományai a Pontuszi-hegység és a Kaukázus párás lombos erdeiben találhatók. A faj a pontusi flóra egyik jellegzetes reliktum eleme.

Társulás

A Daphne pontica elsősorban üde, árnyas lombos erdők aljnövényzetének tagja.

Gyakran fordul elő:

• bükkösökben (Fagus orientalis, Fagus sylvatica),

• gyertyános erdőkben (Carpinus betulus),

• szelídgesztenyés erdőkben (Castanea sativa),

• babérmeggyes és rododendronos erdőszegélyeken.

A természetes pontusi erdők jellegzetes cserjeszintbeli eleme.

Ökológiai igények

A pontuszi boroszlán kifejezetten árnyékkedvelő növény. Legszebben félárnyékos vagy árnyékos fekvésben fejlődik.

Kedveli:

• a humuszban gazdag talajokat,

• az állandóan üde, de nem pangó vizes termőhelyeket,

• a magas páratartalmú levegőt,

• az enyhén savanyú vagy semleges talajokat.

A szárazságot rosszul viseli, ezért a mediterrán jellegű nyári aszályokhoz kevésbé alkalmazkodott, mint néhány más boroszlánfaj.

Toxicitás

A Daphne pontica a többi boroszlánfajhoz hasonlóan mérgező növény. Kérge, levelei és különösen termései irritáló és mérgező vegyületeket tartalmaznak.

Elfogyasztásuk a száj és a torok égő érzését, hányingert, hányást, hasi fájdalmat és hasmenést okozhat. A növény nedve érzékeny bőrű embereknél bőrirritációt válthat ki.

A fekete termések kevésbé feltűnőek, mint a farkasboroszlán piros bogyói, de fogyasztásuk ugyanúgy kerülendő.

Etimológia

A Daphne név a görög mitológiából származik. Daphné nimfát a legenda szerint babérfává változtatták, ezért a név később több babérszerű levelű növényre is átkerült.

A pontica jelentése „pontuszi” vagy „a Pontus vidékéről származó”. A név a Fekete-tenger déli partvidékére (Pontus) utal, amely a faj természetes elterjedésének központja.

Megjegyzés

A Daphne pontica és a Daphne laureola egyaránt örökzöld, zöldessárga virágú boroszlánok, de több bélyeg alapján elkülöníthetők. A Daphne pontica alacsonyabb, tömöttebb bokrú növény. Virágai a hajtásvégeken csoportosan jelennek meg, és általában erősebben illatosak.

A Daphne laureola rendszerint magasabb, lazább habitusú cserje. Levelei hosszabbak, keskenyebbek és feltűnően babérszerűek, gyakran a hajtások végén sűrű örvökben állnak. Termése fényes fekete bogyó, míg a Daphne pontica termése gyakran kissé nagyobb és a bokor összképe kompaktabb. Ökológiailag a Daphne laureola jobban alkalmazkodik a szárazabb, mészkedvelő erdőkhöz, míg a Daphne pontica inkább a párás, üde pontusi erdők növénye.