Daphne pontica - pontuszi boroszlán

Jellemzés

A Daphne pontica örökzöld, kis termetű, árnyékkedvelő díszcserje, amelyet illatos virágai és fényes levelei miatt ültetnek. A télien is zöld lombok, a tavaszi virágillat és a kompakt habitus különösen értékessé teszi.

• Méret, habitus:

  • általában 40–90 cm magas,

  • lassan növekvő, sűrű, bokros forma,

  • idővel oldalirányban terjedhet és kis telepeket képezhet.

• Levelek:

  • örökzöldek, fényes sötétzöldek, lándzsás vagy elliptikus alakúak,

  • 3–7 cm hosszúak, bőrneműek, tömött lombozatot alkotnak,

  • télen is mutatós, stabil lombú faj.

• Virág:

  • kora tavasszal (április–május) nyílik,

  • apró, sárgászöld, cső alakú virágok,

  • kis csomókban jelennek meg a levélhónaljakban,

  • erős, édeskés illatúak, ami a faj egyik fő díszértéke.

• Termés:

  • narancsvörös vagy piros bogyótermés,

  • nyár elején–közepén fejlődik,

  • díszítőértéke közepes, de erősen mérgező (lásd később).

• Kertészeti sajátosságok:

  • félárnyékban vagy árnyékban érzi jól magát,

  • humuszos, jó vízáteresztésű, enyhén savanyú talajt kedvel,

  • gyökérzete érzékeny – átültetését nem szereti,

  • lassú növekedésű, de hosszú életű, árnyéki kertek kiváló növénye.

Növényföldrajz

A faj természetes elterjedése Délkelet-Európa és a Fekete-tenger környéke.

Leginkább előfordul:

• a Balkán-félsziget keleti részein,

• Görögország és Törökország északi, erdős területein,

• a Kaukázus előterében,

• a Fekete-tengerhez közeli hegyvidékeken.

Élőhelyei:

• lombos és vegyes erdők aljnövényzetében,

• árnyékos, hűvös, párás völgyekben,

• humuszos, kőzetlisztes vagy laza talajokon,

• többnyire hegyvidéki vagy dombvidéki, csapadékosabb klímán.

A faj természetes élőhelyei mára mozaikosak, emiatt helyenként regionálisan ritkuló növényként tartják számon.

Etimológia

• Daphne
  A név a görög Daphnē („babér”) szóból ered, utalva a nemzetség számos fajának babérszerű leveleire.
  A mitológiában Daphné nimfa alakja is kapcsolódik a névhez.

• pontica
  Jelentése: „pontusi”, vagyis a Pontusz (Fekete-tenger környéke) tájáról származó.
  Ez utal a faj eredeti elterjedési régiójára.

Toxicitás (kiemelten fontos Daphne-fajoknál)

A Daphne pontica minden része mérgező, különösen:

• a termés,

• a kéreg,

• és a levelek.

A daphnetoxin és mezerein nevű anyagok erős irritációt, hányingert, hányást, hasmenést, erős nyálkahártya-károsodást okozhatnak.
Bőrirritáció is előfordulhat az érzékenyeknél.