EN: foxglove
DE: Roter Fingerhut
ES: dedalera
Morfológia
A Digitalis purpurea — piros gyűszűvirág vagy bíbor gyűszűvirág — kétéves, ritkábban rövid életű évelő lágyszárú növény az útifűfélék családjából. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt, a második évben hozza magas virágzati szárát.
A tőlevelek nagyok, hosszúkás-tojásdadok vagy lándzsásak, ráncos felületűek, finoman molyhosak. A levélszél enyhén csipkés vagy fogazott. A levél fonáka rendszerint világosabb, szürkészöldes, erősebben szőrözött. A növény egész megjelenése kissé durva, bársonyos tapintású.
Virágzati szára felálló, többnyire 80–150 cm magas, jó termőhelyen ennél magasabb is lehet. A virágok hosszú, egyoldalra néző fürtben nyílnak. Egy-egy virág csöves, harang vagy gyűszű alakú, innen ered a magyar neve. Színe az alapfajnál bíborpiros, rózsáslila vagy lilásvörös, belül sötétebb pettyekkel, fehéres vagy világosabb alapon. Fehér és rózsaszín változatai is ismertek.
Virágzása általában júniustól júliusig tart. Termése toktermés, amely sok apró magot tartalmaz. A növény kedvező helyen magról könnyen utánveti magát, ezért kertben vándorló, időről időre új helyeken megjelenő fajként viselkedhet.
A növény minden része erősen mérgező.
Növényföldrajz
A Digitalis purpurea Nyugat-, Közép- és Délnyugat-Európa atlantikusabb, párásabb vidékein őshonos. Természetes elterjedése főként Nyugat-Európához, az Ibériai-félsziget északi és nyugati részeihez, Franciaországhoz, a Brit-szigetekhez, valamint Közép-Európa nyugati és hegyvidéki területeihez kapcsolódik.
Jellemző élőhelyei:
-
erdőszegélyek,
-
irtások,
-
vágásterületek,
-
erdei tisztások,
-
savanyú talajú hegyoldalak,
-
cserjésedő lejtők,
-
utak és erdei nyiladékok szélei.
Kifejezetten gyakori lehet olyan területeken, ahol az erdőt bolygatás, vágás vagy talajfelszín-megnyílás érte. Sok országban dísznövényként is ültetik, és helyenként kivadulhat.
Ökológiai igények
A piros gyűszűvirág félárnyékos vagy világos, szórt fényű helyen fejlődik legszebben. Teljes napon is megélhet, ha a talaj üde, de forró, száraz fekvésben gyorsan sínylődik. Árnyékban megnyúlhat, de erdőszegély jellegű fényviszonyok között jól virágzik.
Leginkább:
-
üde,
-
humuszban gazdag,
-
jó vízáteresztő,
-
savanyú vagy enyhén savanyú,
-
tápanyagban közepesen gazdag talajokat kedvel.
A meszes, erősen lúgos talajt kevésbé kedveli. A tartós pangó vizet nem tűri, de a kiszáradó, sovány, forró termőhelyeket sem szereti. Párásabb, hűvösebb klímában érzi magát igazán jól.
Kétéves életmenete miatt fontos, hogy magot érlelhessen, ha tartósan fenn akarjuk tartani a kertben. Az elnyílt virágzatok részleges visszavágása hosszabb virágzást adhat, de néhány termésszárat érdemes meghagyni az önvetéshez.
Felhasználás
A Digitalis purpurea látványos, természetes hatású dísznövény. Különösen erdei kertekben, félárnyékos évelőágyásokban és romantikus, vidéki hangulatú kertekben értékes.
Felhasználható:
-
félárnyékos évelőágyakban,
-
erdőkerti beültetésekben,
-
cserjék és fák alatti világosabb részeken,
-
természetközeli kertekben,
-
cottage garden jellegű ültetésekben,
-
vadvirágos, laza szerkezetű társításokban,
-
méh- és poszméhbarát kertekben.
Virágai különösen a poszméhek számára vonzóak, mert a hosszú, csöves virágokhoz ezek a rovarok jól alkalmazkodnak.
Gyógyszerészeti szempontból történetileg rendkívül fontos növény: belőle és rokon fajaiból szívre ható glikozidokat izoláltak. Ezek a hatóanyagok a modern orvoslásban pontosan adagolt gyógyszerek formájában kaptak szerepet. A növény házi gyógyászati használata azonban tilos és életveszélyes, mert a hatóanyagok terápiás és mérgező dózisa nagyon közel van egymáshoz.
Díszkertben is körültekintően kell elhelyezni, különösen kisgyermekek és háziállatok közelében.
Etimológia
A Digitalis nemzetségnév a latin digitus, vagyis „ujj” szóból ered. A virág alakja gyűszűre vagy ujjra húzható kis tokra emlékeztet, innen származik a tudományos és a magyar név is.
A purpurea latin melléknév jelentése „bíbor”, „bíborszínű”. Ez az alapfaj jellegzetes bíboros-rózsás virágszínére utal.
A magyar gyűszűvirág név szintén a virág alakját írja le: a lecsüngő, csöves-harangos virágok kis gyűszűre emlékeztetnek.
