Diospyros lotus - mandzsu datolyaszilva

Morfológia
A Diospyros lotus (datolyaszilva, lótuszszilva vagy kaukázusi datolyaszilva) lombhullató, kisebb vagy közepes termetű fa, rendszerint 10–20 méter magas. Koronája kerekded vagy szélesen tojásdad, idősebb korban sűrű és szabályos. Kérge sötétszürke vagy barnásszürke, idővel finoman repedezett.

Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy tojásdad-lándzsásak, ép szélűek, fényes sötétzöldek. A fonák világosabb, gyakran enyhén hamvas. Ősszel a lomb élénksárga vagy aranysárga színűre változik.

Virágai aprók, sárgásfehérek vagy zöldesfehérek. A faj többnyire kétlaki, ezért a porzós és termős virágok külön egyedeken találhatók. Termése gömbölyded, 1–2 cm átmérőjű bogyótermés, amely éréskor sötétkékes-fekete színűvé válik. Az éretlen termés erősen fanyar, teljes érés után édes.

Növényföldrajz
A faj természetes elterjedése Délkelet-Európától és a Balkántól a Kaukázuson, Kis-Ázsián, Iránon és Közép-Ázsián át egészen Kínáig húzódik. Hegylábi erdőkben, folyóvölgyekben és melegebb lombos erdőkben fordul elő.

Ökológiai igények
A Diospyros lotus meleg- és fénykedvelő faj. A mélyrétegű, jó vízáteresztő, mérsékelten üde talajokon fejlődik a legjobban. Jól tűri a nyári meleget és a szárazabb időszakokat, ezért a közönséges datolyaszilvánál (Diospyros kaki) gyakran fagytűrőbb és ellenállóbb. A meszes talajokat is viszonylag jól viseli. Fagytűrése jó, általában −20 °C körüli hőmérsékletet is elvisel.

Felhasználás
Termése teljes érés után fogyasztható, frissen vagy szárítva. A Kaukázus és Közép-Ázsia több vidékén hagyományosan gyűjtött gyümölcs. Legnagyobb gazdasági jelentősége azonban alanynövényként van: gyakran használják a japán datolyaszilva (Diospyros kaki) oltási alanyaként, mert jó fagytűrést, szárazságtűrést és erőteljes gyökérzetet biztosít. Fája rendkívül kemény, sűrű és tartós, kisebb eszközök, faragványok és hangszeralkatrészek készítésére is alkalmas.

Etimológia
A Diospyros görög eredetű név, a dios („isteni, Zeuszhoz tartozó”) és pyros („búza, gabona, termény”) szavakból származik; jelentése nagyjából „isteni gyümölcs” vagy „az istenek eledele”. A lotus név az ókori görög és római szerzők által említett „lótuszfa” gyümölcsére utal, amelyet a későbbi botanikusok e fajjal azonosítottak.