EN: scaly male fern
DE: Goldschuppenfarn
ES: helecho macho escamoso
Morfológia
A Dryopteris affinis — pelyvás pajzsika vagy aranyos pajzsika — közepes vagy nagy termetű, évelő páfrány. A pajzsikafélék családjába tartozik. Erőteljes, bokros habitusú, többnyire 60–120 cm magasra növő faj, kedvező, üde, árnyas termőhelyen ennél nagyobb is lehet.
Rövid, vastag, felálló vagy kissé ferde rizómát fejleszt, amelyből tölcsérszerűen álló levelek erednek. Levelei nagyméretűek, lándzsás körvonalúak, kétszeresen szárnyaltak vagy majdnem kétszeresen szárnyaltak. A levéllemez sötétzöld, kissé fényes, bőrneműbb tapintású, mint sok finomabb páfrányé.
A levélnyél és a főér erősen pelyvás, barnás, aranybarna vagy rézszínű pikkelyekkel borított. Ez a faj egyik legfontosabb díszítő és felismerő bélyege. A fiatal levelek kibomláskor különösen szépek, a pelyvás levélnyelek miatt aranyosbarna árnyalatúak.
A levélkék rendszerint szabályosan állnak, a levél összhatása erőteljes, rendezett. A spóratartó csoportok a levélfonákon, kerekded sorokban helyezkednek el, pajzs alakú fátyolkával fedve. A faj több alakja apomiktikusan, tehát megtermékenyítés nélküli spóraképzéssel is szaporodhat, ami rendszertanilag változatos csoporttá teszi.
Növényföldrajz
A Dryopteris affinis európai–nyugat-ázsiai elterjedésű páfrányfajcsoport. Előfordul Európa nagy részén, különösen az atlanti, szubatlanti és hegyvidéki, párásabb területeken. Kelet felé a Kaukázus és Nyugat-Ázsia irányába is megtalálható.
Jellemző elterjedési területei:
-
Nyugat-Európa,
-
Közép-Európa,
-
Dél-Európa hegyvidékei,
-
a Brit-szigetek,
-
az Alpok,
-
a Kárpátok,
-
a Balkán,
-
Kis-Ázsia és a Kaukázus térsége.
Magyarországon főként hűvösebb, párásabb, üde erdőkben, hegyvidéki és középhegységi termőhelyeken fordulhat elő. Előfordulása kevésbé általános, mint a gyakori erdei pajzsikáé, de megfelelő élőhelyeken megtalálható.
Ökológiai igények
A Dryopteris affinis félárnyék- és árnyékkedvelő páfrány. Legszebben erdei környezetben, szórt fényben, párás, hűvösebb mikroklímában fejlődik.
Kedveli:
-
a humuszban gazdag erdei talajt,
-
az üde, egyenletesen nedves termőhelyet,
-
a jó vízgazdálkodású, de nem pangó vizes talajt,
-
a félárnyékos vagy árnyékos fekvést,
-
a párás levegőt,
-
a lombavarral fedett, természetes talajfelszínt.
A tartós kiszáradást rosszul viseli, különösen napos vagy szeles helyen. Pangó vízben, levegőtlen talajban szintén gyengén fejlődik. A talaj kémhatásával szemben viszonylag alkalmazkodó, de humuszos, enyhén savanyú vagy semleges közegben általában a legszebb.
Télállósága jó. Enyhébb teleken levelei részben áttelelhetnek, de keményebb tél után lombja károsodhat; tavasszal új leveleket hajt. A régi, sérült leveleket kora tavasszal célszerű eltávolítani.
Felhasználás
A Dryopteris affinis értékes árnyéki lombdísznövény. Robusztusabb megjelenése miatt jól használható ott, ahol nem finom, törékeny páfrányhatást, hanem erőteljesebb, szerkezetadó lombot szeretnénk.
Felhasználható:
-
árnyéki évelőágyásokban,
-
erdei kertekben,
-
fák és cserjék alatt,
-
patakpartok közelében,
-
szurdokkerti hangulatú ültetésekben,
-
természetközeli kertekben,
-
páfránygyűjteményekben,
-
árnyas rézsűkön,
-
nagyobb árnyéki cserjecsoportok előterében.
Jól társítható Hosta, Helleborus, Asarum, Pulmonaria, Brunnera, Epimedium, Carex, Hakonechloa, más Dryopteris fajok és különféle erdei évelők mellé.
Díszértékét főként nagy, rendezett levelei, tölcsérszerű habitusa és aranybarna pelyvákkal borított levélnyelei adják. Természetes hatású, mégis karakteres árnyéki növény.
Etimológia
A Dryopteris nemzetségnév görög eredetű összetétel:
-
drys = tölgy,
-
pteris = páfrány.
Jelentése nagyjából „tölgyerdei páfrány” vagy „tölgyek között élő páfrány”. A név arra utal, hogy több faj erdőkben, lombos fák alatt fordul elő.
Az affinis latin melléknév jelentése „rokon”, „hasonló”, „közeli”. A fajnév arra utal, hogy ez a páfrány nagyon hasonlít több közeli Dryopteris fajra, különösen a Dryopteris filix-mas csoport tagjaira.
A magyar pelyvás pajzsika név a levélnyél és a főér feltűnő pelyváira, barnás pikkelyeire utal. Az aranyos pajzsika elnevezés szintén ezeknek az aranybarna pikkelyeknek a díszítő hatását emeli ki.
