Dryopteris erythrosora - japán ernyőpáfrány

EN: autumn fern
DE: Rotschleier-Wurmfarn
ES: helecho de otoño

Morfológia

A Dryopteris erythrosora — rézvörös pajzsika, japán pajzsika vagy őszi pajzsika — közepes termetű, évelő páfrány. A pajzsikafélék családjába tartozik. Többnyire 40–70 cm magas, kedvező, üde, árnyas termőhelyen ennél nagyobb is lehet.

Rövid, tömött rizómát fejleszt, amelyből tölcsérszerűen álló levelek erednek. Levelei szélesen lándzsás körvonalúak, kétszeresen szárnyaltak, finoman tagoltak, elegáns, kissé ívesen kihajló állásúak.

Legfontosabb díszítő bélyege a fiatal levelek színe. A frissen kihajtó levelek rézvörösek, bronzosak, rózsásvörösek vagy narancsos árnyalatúak, majd fokozatosan világoszölddé, később sötétebb zölddé érnek. Melegebb időben és jó kondícióban a színes hajtások különösen látványosak.

A spóratartó csoportok a levelek fonákán helyezkednek el, kerekdedek, pajzs alakú fátyolka fedi őket. A spórák érésekor a fonákon barnás, rozsdás árnyalatú sorusok jelennek meg.

A növény enyhébb teleken részben örökzöld vagy félörökzöld lehet, hidegebb teleken lombja visszafagyhat, de tavasszal újrahajt.

Növényföldrajz

A Dryopteris erythrosora kelet-ázsiai elterjedésű faj. Természetes előfordulása főként Japánhoz, Kínához, Koreához és a tágabb kelet-ázsiai erdővidékekhez kapcsolódik.

Jellemző élőhelyei:

• árnyas lombos erdők,

• hegyvidéki erdők,

• nedves erdőszegélyek,

• szurdokok,

• patakvölgyek,

• humuszos, köves lejtők.

Természetes környezetében többnyire üde, párás, félárnyékos vagy árnyékos erdei élőhelyeken él, ahol a talaj humuszban gazdag és nem szárad ki tartósan.

Ökológiai igények

A Dryopteris erythrosora félárnyékot vagy árnyékot kedvelő páfrány. Legszebben szórt fényben, világos árnyékban fejlődik. Mély árnyékban is megmaradhat, de színes fiatal lombja kevésbé látványos, növekedése lassabb lehet. Tűző napon levelei könnyen perzselődnek, különösen száraz talajon.

Kedveli:

• a humuszban gazdag talajt,

• az üde, egyenletesen nedves közeget,

• a jó vízelvezetést,

• a félárnyékos vagy árnyékos fekvést,

• a párásabb, védett mikroklímát,

• az enyhén savanyú vagy semleges talajt.

A pangó vizet nem szereti, de a kiszáradásra is érzékeny. Száraz, forró nyarakon öntözést igényelhet, különösen fiatal korban. A lombtakarást, avartakarót kedveli, mert ez utánozza természetes erdei élőhelyét.

Télállósága jó, de hideg, szeles, hótakaró nélküli télen a levelek károsodhatnak. A régi, sérült leveleket tavasszal célszerű eltávolítani, hogy az új, rézvörös hajtások szépen érvényesüljenek.

Felhasználás

A Dryopteris erythrosora az egyik legértékesebb díszpáfrány árnyékos és félárnyékos kertrészekbe. Különlegességét a színesen kihajtó fiatal lomb adja, amely tavasszal és új hajtáshullámokkor rézvörös, bronzos vagy narancsos árnyalatú.

Felhasználható:

• árnyéki évelőágyásokban,

• erdei kertekben,

• fák és cserjék alatti beültetésekben,

• páfránygyűjteményekben,

• félárnyékos szegélyekben,

• japán jellegű kertekben,

• patakpartok vagy párásabb kertrészek közelében,

• edényes árnyéki kompozíciókban.

Jól társítható Hosta, Helleborus, Epimedium, Asarum, Brunnera, Pulmonaria, Heuchera, Carex, Hakonechloa és más árnyékkedvelő évelők mellé.

Különösen jól mutat sötétzöld, kékeszöld vagy ezüstös lombú növények társaságában, mert a fiatal rézvörös levelek erős, mégis természetes színkontrasztot adnak.

Etimológia

A Dryopteris nemzetségnév görög eredetű összetétel:

• drys = tölgy,

• pteris = páfrány.

Jelentése nagyjából „tölgyerdei páfrány”, utalva arra, hogy a nemzetség több faja lombos erdőkben, fák alatt él.

Az erythrosora fajnév szintén görög eredetű elemekből áll:

• erythros = vörös,

• soros = halom, kupac; a páfrányoknál a spóratartó csoportokra is vonatkoztatható.

A név a vöröses, rozsdás árnyalatú spóratartó csoportokra, illetve tágabb értelemben a faj rézvöröses fiatal lombjára is jól illik.

A magyar rézvörös pajzsika név a friss levelek bronzos-rézvörös színére utal.

Hooker, W.J., Species filicum (1846-1864)
Sp. Fil.
vol. 4 (1862)
t. 253 p. 120