Az Echinacea pallida 'Hula Dancer' közepes-magas termetű, lágyszárú évelő kasvirágfajta. Általában 70–100 cm magasra nő, kedvező körülmények között ennél kissé magasabb is lehet. Habitusa karcsú, légies, kevésbé tömött, mint sok Echinacea purpurea fajta esetében.
Szárai merevek, felállók, többnyire kevéssé elágazók, érdesen szőrösek. Levelei keskenyek, lándzsásak, középzöldek vagy szürkészöldek, érdes tapintásúak. A lomb nem tömegszerű, inkább finom, prérinövény-jellegű megjelenést ad.
Virágzata egyszerű fészekvirágzat. A középső kúp narancsbarna, vörösesbarna vagy később sötétedő barnás árnyalatú, kemény, tüskés tapintású. A nyelves virágok nagyon keskenyek, hosszúak és erősen lefelé hajlók. Színük fehér vagy krémfehér, gyakran halvány rózsaszínes árnyalattal, főleg a szirom tövénél vagy fiatal állapotban.
A fajta neve találó: a lecsüngő, keskeny nyelves virágok laza, mozgékony hatást keltenek, mintha a virág „szoknyája” táncolna. Virágzása általában júniustól augusztusig, néha szeptemberig tart.
Növényföldrajz
Az alapfaj, az Echinacea pallida, Észak-Amerika középső és keleti részének prérinövénye. Természetes elterjedése főként az Egyesült Államok középső államaihoz kötődik.
Jellemző élőhelyei:
-
száraz és félszáraz prérik,
-
mészkedvelő gyepek,
-
nyílt tölgyesek szegélyei,
-
száraz lejtők,
-
laza, jó vízáteresztő talajú füves területek.
A 'Hula Dancer' kertészeti szelekció, természetes vad elterjedése nincs. Az alapfaj különleges, halvány virágú, erősen lecsüngő nyelves virágú típusainak díszkerti kiválogatásából származik.
Ökológiai igények
Teljes napfényt igényel. Napos, meleg fekvésben fejlődik a legszebben, és ott tartja legjobban merev, karcsú habitusát.
Kedveli:
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a közepesen száraz vagy mérsékelten üde termőhelyet,
-
a közepesen tápanyagdús vagy kissé soványabb talajt,
-
a semleges vagy enyhén meszes közeget.
Jól tűri a nyári meleget és a rövidebb szárazságot. A túl nedves, kötött, télen pangó vizes talajokat rosszul viseli, ilyen helyen a tövek könnyen gyengülhetnek vagy kiritkulhatnak. A túl sok tápanyag bujább, de lazább növekedést eredményezhet.
Télállósága jó, de hosszú életű állományhoz a vízáteresztő, napos termőhely különösen fontos.
Felhasználás
A 'Hula Dancer' különösen értékes természetközeli, prérikerti és díszfüves kompozíciókban. Légiesebb, finomabb karakterű, mint a szélesebb szirmú, erőteljesebb színű kasvirágfajták.
Felhasználható:
-
prérikertekben,
-
szárazságtűrő évelőágyásokban,
-
természetközeli beültetésekben,
-
méh- és lepkebarát kertekben,
-
díszfüvek közé ültetve,
-
vágott virágként.
Jól társítható például Sporobolus, Panicum, Schizachyrium, Molinia, Stipa, Salvia, Liatris, Monarda, Baptisia, Rudbeckia és Perovskia fajokkal, illetve fajtákkal.
Virágai sok beporzót vonzanak, főként méheket, poszméheket és lepkéket. Az elnyílott virágfejeket ősszel érdemes részben meghagyni, mert szerkezetet adnak az ágyásnak, és magjaikat madarak is fogyaszthatják.
Etimológia
Az Echinacea nemzetségnév a görög echinos szóból ered, jelentése „sün” vagy „tüskés állat”. Ez a kasvirágok kemény, szúrós, kúpos középrészére utal.
A pallida latin fajnév jelentése „halvány”, „sápadt”. A név az alapfaj világos, halvány rózsaszínes vagy lilásfehér nyelves virágaira vonatkozik.
A 'Hula Dancer' fajtanév jelentése „hula-táncos”. A név a hosszú, vékony, erősen lecsüngő nyelves virágokra utal, amelyek a virágzat körül könnyed, táncoló, szoknyaszerű hatást keltenek.
