Morfológia
Az Ehretia dicksonii lombhullató vagy enyhébb klímán félörökzöld kisebb fa, rendszerint 5–15 méter magas. Koronája szélesen kerekded vagy lazán szétterülő, ágrendszere finoman elágazó. Kérge szürkésbarna, idősebb korban enyhén repedezett.
Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy tojásdad-lándzsásak, hegyes csúcsúak, szélük finoman fogazott vagy majdnem ép. A levélfelszín sötétzöld és kissé érdes tapintású, a fonák világosabb.
Virágai aprók, fehérek vagy krémszínűek, bugás virágzatokban nyílnak nyáron. Illatosak lehetnek és sok rovart vonzanak. Termése apró, gömbölyded csonthéjas, éréskor narancssárga vagy vöröses árnyalatú.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kínában, Tajvanon és a környező térségekben fordul elő. Természetes élőhelyei közé tartoznak a hegyvidéki lombos erdők, erdőszegélyek és párás völgyek.
Ökológiai igények
Az Ehretia dicksonii napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A humuszban gazdag, jó vízáteresztő, mérsékelten üde talajokat kedveli. A pangó vizet nem viseli el, ugyanakkor az egyenletes nedvességet meghálálja. Melegkedvelő faj, fagytűrése mérsékelt, ezért hidegebb éghajlaton védett fekvést igényelhet.
Etimológia
Az Ehretia nemzetségnév Georg Dionys Ehret német botanikai illusztrátor emlékét őrzi. A dicksonii fajnév James Dickson skót botanikus nevére utal.
