Elaeagnus umbellata - pirostermésű ezüstfa

Jellemzés

Az Elaeagnus umbellata lombhullató, gyors növekedésű cserje vagy kisebb fa, amelyet ehető termései, erős alkalmazkodóképessége és talajjavító képessége miatt ültetnek – ugyanakkor egyes térségekben inváziós hajlamú.

• Méret, habitus:

  • általában 3–5 m magas, ritkábban kisebb fává fejlődik,

  • sűrűn elágazó, szélesen terjedő bokrot alkot,

  • hajtásai gyakran ívesen lehajlók, fiatalon barnás-ezüstös árnyalatúak.

• Hajtások, tövisek:

  • hajtásai pikkelyszőrösek,

  • gyakran rövid tövisek is megjelennek, főként idősebb példányokon.

• Levelek:

  • elliptikus vagy lándzsás alakúak, 5–10 cm hosszúak,

  • felszínük középzöld,

  • fonákjuk ezüstös vagy barnás pikkelyszőrökkel sűrűn borított,

  • ősszel sárgás árnyalatot vehetnek fel.

• Virág:

  • május–júniusban nyílik,

  • apró, sárgásfehér, csöves virágok ernyőszerű csoportokban (innen az umbellata név),

  • erősen illatos, kiváló méhlegelő.

• Termés:

  • gömbölyű vagy kissé ovális, piros bogyótermések,

  • ezüstös pontozottsággal,

  • ősszel érnek,

  • ízük savanykás-édeskés; frissen fogyaszthatók vagy feldolgozhatók,

  • igen magas antioxidáns- és likopin-tartalmúak.

• Kertészeti sajátosságok:

  • rendkívül szárazság- és fagytűrő,

  • nitrogénkötő, javítja a talajt,

  • jól tűri a metszést,

  • napos helyen terem a legbővebben,

  • erőteljes sarjképző és magról könnyen terjed.

Növényföldrajz

Az Elaeagnus umbellata Kelet-Ázsiából származik.

• Őshonos területek:

  • Kína,

  • Korea,

  • Japán.

• Élőhely:

  • erdőszélek, cserjések,

  • dombvidékek, folyóvölgyek,

  • gyakran bolygatott területeken is megtelepszik.

A fajt Európában és különösen Észak-Amerikában széles körben ültették talajmegkötő, vad- és gyümölcsnövényként; több régióban inváziós fajként tartják számon.

Etimológia

• Elaeagnus
  Görög eredetű nemzetségnév (elaia = olajfa, agnos = barátcserje), az ezüstös levélfonákra utalva.

• umbellata
  Latin szó, jelentése „ernyős”, a virágok ernyőszerű elrendezésére utal.

• Magyar nevek:

  • ernyős ezüstfa,

  • őszi olajfa (autumn olive).

Felhasználás

• Gyümölcs: friss fogyasztás, lekvár, szósz, aszalvány

• Talajjavítás: nitrogénkötő, erózióvédelem

• Vadvédelem: vadgyümölcs, takaró és táplálék

• Szélfogó, sövény: gyors növekedése miatt

• Megjegyzés: gyors terjedése miatt természetközeli élőhelyeken ültetése körültekintést igényel.