Euonymus europaeus - csíkos kecskerágó

Jellemzés

Az Euonymus europaeus lombhullató cserje vagy kisebb fa, amelyet különösen feltűnő, rózsaszín–narancssárga termései és élénk őszi lombszíne miatt tartanak számon.

• Méret, habitus:

  • általában 3–6 m magas,

  • bokros cserjeként vagy kis fává nevelhető,

  • koronája laza, természetes megjelenésű.

• Hajtások:

  • fiatalon zöldek,

  • jellegzetesen hosszanti zöld csíkokkal díszítettek (innen a „csíkos” jelző),

  • idősebb korban barnásszürkévé válnak.

• Levelek:

  • elliptikus vagy tojásdad alakúak, 5–10 cm hosszúak,

  • szélük finoman fűrészes,

  • nyáron középzöldek,

  • ősszel élénk sárga, narancsos, vöröses vagy bíboros árnyalatokra színeződnek.

• Virág:

  • május–júniusban nyílik,

  • apró, zöldessárga virágok,

  • díszértékük csekély, de rovarok számára fontosak.

• Termés:

  • rózsaszín vagy bíbor toktermés,

  • felnyíláskor élénk narancssárga magköpenyes magok válnak láthatóvá,

  • ősszel igen dekoratív,

  • mérgező.

• Kertészeti sajátosságok:

  • napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik,

  • talajban nem válogatós, de az üde, jó vízellátottságú talajt kedveli,

  • jól tűri a metszést,

  • természetes hatású kertekben, sövényekben kiváló.

Növényföldrajz

Az Euonymus europaeus Európa egyik őshonos kecskerágó faja.

• Elterjedés:

  • szinte egész Európában,

  • Nyugat-Ázsiáig (Kaukázus előtere) terjed.

• Élőhely:

  • lombos erdők szélei,

  • ligeterdők, cserjések,

  • sövények, mezsgyék,

  • többnyire üde, tápanyagban gazdag talajokon, de alkalmazkodó faj.

Magyarországon gyakori őshonos cserje, sík- és dombvidéken egyaránt.

Etimológia

• Tudományos név: Euonymus europaeus L.

  • Leíró (autor): Carl von Linné

  • Leírás éve: 1753

• Euonymus
  Görög eredetű nemzetségnév (eu = jó, onyma = név), eufemisztikus elnevezés, amely a növény mérgező jellegét „szépítő” módon nevezi meg.

• europaeus
  Latin szó, jelentése „európai”, a faj kontinensünkhöz kötődő elterjedésére utal.

• Magyar név – csíkos kecskerágó:
  A „kecskerágó” a nemzetség hagyományos magyar neve, a „csíkos” jelző pedig a fiatal hajtások zöld csíkozottságára utal.

Felhasználás és megjegyzés

• természetes és féltermészetes kertekben,

• sövényekben, mezsgyékben,

• vadkertekben,

• parkokban őszi termésdísz miatt.

⚠️ Toxicitás:
A termések és a növény egyéb részei mérgezők, lenyelésük gyomor- és idegrendszeri tüneteket okozhat; gyermekektől és háziállatoktól távol tartandó.