Morfológia
Az Euonymus latifolius (hegyi kecskerágó) lombhullató, nagyobb termetű cserje vagy ritkábban kisebb fa, rendszerint 2–6 méter magas. Koronája laza, felálló vagy szélesen szétterülő. Fiatal hajtásai zöldek, később barnulnak.
Levelei átellenes állásúak, szélesen elliptikusak vagy tojásdadok, 6–15 cm hosszúak, vékony szövetűek és feltűnően nagyobbak, mint a közönséges kecskerágóé. Szélük finoman fűrészes, csúcsuk hosszúra kihúzott. A levélzet élénk vagy sötétzöld, ősszel gyakran sárgás, narancsos vagy vöröses árnyalatokra színeződik.
Virágai aprók, zöldesek vagy sárgászöldek, laza bogernyőkben nyílnak késő tavasszal. Termése négylebenyű toktermés, amely éréskor rózsaszínes vagy bíborvörös színűvé válik. A magokat élénk narancsvörös magköpeny borítja.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európa hegyvidéki területein, valamint Kis-Ázsiában és a Kaukázus térségében őshonos. Lombos erdőkben, szurdokerdőkben, hegyi patakvölgyekben és párás erdőszegélyeken fordul elő.
Ökológiai igények
Az Euonymus latifolius félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel. A humuszban gazdag, üde, jó vízellátású talajokon fejlődik a legszebben. Jól érzi magát mészkőalapkőzeten is. A szárazságot kevésbé viseli, mint a közönséges kecskerágó. Fagytűrése kiváló.
Etimológia
Az Euonymus görög eredetű név: eu = „jó”, onyma/onoma = „név”, vagyis jelentése „jó nevű”. Ez valószínűleg babonás, eufemisztikus elnevezés, mivel a nemzetség több faja mérgező. A latifolius latin összetétel: latus = „széles”, folium = „levél”, jelentése „széles levelű”.
Elkülönítés az Euonymus europaeus-tól
Az Euonymus latifolius legkönnyebben jóval nagyobb, vékonyabb és szélesebb leveleiről ismerhető fel. Levelei gyakran kétszer akkorák, mint az Euonymus europaeus levelei. A hegyi kecskerágó termése rendszerint nagyobb, élénkebb bíborrózsaszín, magköpenye feltűnő narancsvörös. Az E. latifolius elsősorban párás, hegyvidéki erdők növénye, míg az E. europaeus szárazabb erdőszegélyeken, sövényekben és síkvidéki cserjésekben is gyakori. Habitusa lazább, levelei puhább tapintásúak, és általában árnyéktűrőbb fajnak számít.
