Euonymus verrucosus - bibircses kecskerágó

Jellemzés

Az Euonymus verrucosus lombhullató, középmagas cserje, ritkábban kis fa, amelyet különösen bibircses (szemölcsszerű) hajtásai, valamint szép őszi lombszíne tesznek érdekessé.

• Méret, habitus:

  • általában 2–4 m magas,

  • felálló, majd idővel szélesen elágazó, laza koronájú,

  • természetes hatású, kevéssé szabályos megjelenésű cserje.

• Hajtások:

  • fiatalon zöldesek vagy barnásak,

  • felületükön sűrűn megjelennek a sötét, parafaszerű bibircses képletek,

  • ezek a hajtások legfőbb felismerő bélyegei.

• Levelek:

  • elliptikus vagy tojásdad alakúak, 5–10 cm hosszúak,

  • szélük finoman fűrészes,

  • nyáron középzöldek,

  • ősszel sárga, narancsos vagy vöröses árnyalatokra színeződnek.

• Virág:

  • május–júniusban nyílik,

  • apró, barnászöld vagy zöldes virágok,

  • jelentős díszértékük nincs, de fontos rovarforrások.

• Termés:

  • rózsaszínes-piros toktermés,

  • benne narancssárga magköpenyes magok,

  • ősszel érnek, mérgezők.

• Kertészeti sajátosságok:

  • jól tűri a félárnyékot és az árnyékot is,

  • üde, jó vízellátottságú, de jó vízelvezetésű talajt kedvel,

  • fagytűrő,

  • természetközeli kertekbe, erdőkertbe kiváló.

Növényföldrajz

Az Euonymus verrucosus Közép- és Kelet-Európa, valamint Nyugat-Ázsia őshonos faja.

• Elterjedés:

  • Közép-Európa keleti része,

  • Balkán és Kelet-Európa,

  • Ukrajna, Oroszország nyugati területei,

  • Kis-Ázsia és a Kaukázus előtere.

• Élőhely:

  • lombos erdők aljnövényzete,

  • gyertyános-tölgyesek, bükkösök szegélyei,

  • cserjések, ligeterdők,

  • többnyire félárnyékos, üde talajokon.

Magyarországon őshonos, főként domb- és hegyvidéki erdőkben fordul elő.

Etimológia

• Euonymus
  Görög eredetű nemzetségnév (eu = jó, onyma = név), eufemisztikus elnevezés, amely a növény mérgező jellegét „szépíti”.

• verrucosus
  Latin szó, jelentése „szemölcsös, bibircses”, a hajtásokon található jellegzetes parafaszerű képletekre utal.

• Magyar név – bibircses kecskerágó:
  A „kecskerágó” a nemzetség hagyományos magyar neve, a „bibircses” jelző pedig a hajtások felszínére utal.

Felhasználás és megjegyzés

• természetes hatású kertekben,

• erdőkerti aljnövényzetben,

• cserjecsoportokban.

⚠️ Toxicitás:
A termések és a növény egyéb részei mérgezők, ezért gyermekektől és háziállatoktól távol tartandók.