EN: wood spurge ‘Purpurea’
DE: Mandelblättrige Wolfsmilch ‘Purpurea’
ES: euforbia de bosque ‘Purpurea’
Az Euphorbia amygdaloides ‘Purpurea’ — bíborlevelű erdei kutyatej — örökzöld vagy félörökzöld évelő, félcserjés jellegű növény. Általában 30–60 cm magas, bokros, kissé terülő habitusú. Töve fásodó, hajtásai felállók vagy ívesen kihajlók.
Levelei lándzsásak vagy visszás-tojásdadok, ép szélűek, bőrnemű tapintásúak. A fajta legfontosabb díszértéke a sötét bíboros, bronzos, barnásvörös vagy lilászöld lombszín. A levelek télen és kora tavasszal gyakran különösen sötét árnyalatúak, később zöldesebb tónust is kaphatnak.
Virágzata tavasszal, többnyire április–májusban fejlődik. A valódi virágok aprók, jelentéktelenek; a díszítő hatást a sárgászöld murvalevelek és a kutyatejfélékre jellemző ciátiumok adják. A savanyúzöld virágzat erős kontrasztot alkot a sötét bíboros lombozattal.
A növény megsértve fehér tejnedvet ereszt, amely bőrirritáló és mérgező hatású lehet.
Eltérés az alapfajtól
Az alapfaj, az Euphorbia amygdaloides, többnyire zöld levelű, erdei vagy erdőszegélyi évelő. A ‘Purpurea’ ettől elsősorban lombszínében tér el.
Főbb eltérései:
-
lombja bíboros, bronzos vagy sötét vöröseszöld;
-
tavasszal a sárgászöld virágzat és a sötét lomb erősebb kontrasztot ad;
-
díszkerti értéke nagyobb, főként lombszíne miatt;
-
árnyékosabb kertrészekben is színesebb hatást ad, mint az alapfaj;
-
habitusa rendszerint rendezett, bokros, jól használható évelőágyi növényként.
Ökológiai igényei lényegében az alapfajéhoz hasonlóak, de a lombszín naposabb vagy világosabb félárnyékos helyen intenzívebb lehet.
Növényföldrajz
Az alapfaj, az Euphorbia amygdaloides, európai és nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Főként lombos erdőkben, erdőszegélyeken, cserjésekben és üde, árnyas termőhelyeken fordul elő.
Elterjedése jellemző:
-
Közép-Európában,
-
Dél-Európában,
-
Nyugat-Európában,
-
a Balkánon,
-
Kis-Ázsiában,
-
a Kaukázus térségében.
A ‘Purpurea’ kertészeti szelekció, természetes elterjedési területe nincs. Növényföldrajzilag az alapfaj európai–nyugat-ázsiai eredetéhez kapcsolható.
Ökológiai igények
Félárnyékos vagy világos árnyékos fekvésben fejlődik legszebben, de hűvösebb, üde talajon naposabb helyen is megél. Mély árnyékban lazábbá válhat, lombszíne kevésbé intenzív lehet.
Kedveli:
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a humuszos, középkötött kerti talajt,
-
az üde vagy mérsékelten száraz termőhelyet,
-
a félárnyékos, védett fekvést,
-
a semleges vagy meszes kémhatást.
Begyökeresedés után mérsékelten szárazságtűrő, ezért árnyasabb, szárazabb kertrészekben is használható. A pangó vizet és a télen tartósan nedves, levegőtlen talajt rosszul tűri. Hidegtűrése jó, de kemény, szeles, hótakaró nélküli teleken lombja károsodhat.
Az elöregedett vagy elfekvő hajtásokat virágzás után vissza lehet vágni. Metszéskor kesztyű használata ajánlott a tejnedv miatt.
Felhasználás
Az Euphorbia amygdaloides ‘Purpurea’ értékes lombdíszű évelő félárnyékos és természetes hatású kertrészekbe. Különösen ott hasznos, ahol tartós, sötét lombszínre és tavaszi kontrasztra van szükség.
Felhasználható:
-
félárnyékos évelőágyásokban,
-
erdei kertekben,
-
fák és cserjék alatt,
-
árnyéki szegélyekben,
-
természetközeli beültetésekben,
-
sötét lombú kontrasztnövényként,
-
tavaszi hagymások társításában,
-
szárazabb félárnyékos kertrészekben.
Jól társítható páfrányokkal, hunyorokkal, tüdőfüvekkel, árnyékliliomokkal, gólyaorrokkal, sásokkal, Epimedium, Brunnera, Pulmonaria, Helleborus és tavaszi hagymás növényekkel.
A növény minden része mérgező, tejnedve bőr- és szemirritáló lehet, ezért gyerekek és háziállatok közelében, illetve gondozáskor körültekintést igényel.
Etimológia
Az Euphorbia nemzetségnév Euphorboszra, II. Juba mauretániai király görög orvosára utal. A hagyomány szerint Euphorbosz egy kutyatejféléhez hasonló, tejnedves növényt használt gyógyászati célra.
Az amygdaloides fajnév görög–latin eredetű. Az amygdala jelentése „mandula”, az -oides pedig „-hoz hasonló”. Jelentése tehát „mandulára emlékeztető”, ami a levelek mandulaszerű, hosszúkás-tojásdad alakjára utal.
A ‘Purpurea’ latin eredetű fajtanév, jelentése „bíboros”, „bíborszínű”. A név a fajta sötét bíboros, bronzos-vöröses lombszínére utal.
