Morfológia
Az Euphorbia palustris (mocsári kutyatej) robusztus, évelő lágyszárú növény, amely rendszerint 80–150 cm magasra nő. Vastag gyöktörzséből erőteljes, felálló, többnyire el nem ágazó szárak fejlődnek. A növény minden része fehér tejnedvet tartalmaz.
Levelei szórt állásúak, keskeny lándzsásak vagy hosszúkás-lándzsásak, ép szélűek, élénkzöld színűek. A hajtás csúcsán tavasszal és kora nyáron nagy, feltűnő, sárgászöld virágzati ernyők jelennek meg. A valódi virágok aprók, a díszítő hatást a feltűnő murvalevelek adják. Termése háromrekeszű toktermés, amely éréskor felrepedve szórja szét magjait.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Kelet-Európában, valamint Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos. Elterjedése a folyóvölgyekhez, mocsarakhoz és nedves rétekhez kapcsolódik. Magyarországon elsősorban ártéri területeken, mocsárréteken és lápréteken fordul elő, bár élőhelyeinek visszaszorulása miatt egyre ritkább.
Ökológiai igények
Az Euphorbia palustris fényigényes faj. Legszebben nedves, tápanyagban gazdag, humuszos talajokon fejlődik. Jól tűri az időszakos vízborítást és a magas talajvízszintet, ezért természetes élőhelyein gyakran vízfolyások, holtágak és mocsarak közelében található. A tartós kiszáradást rosszul viseli. Fagytűrése kiváló.
Felhasználás
Elsősorban dísznövényként jelentős. Erőteljes habitusa, élénk sárgászöld tavaszi virágzata és jó alkalmazkodóképessége miatt kedvelt évelő nedvesebb fekvésű kertekben, természetközeli beültetésekben és vízparti növényegyüttesekben. Kiváló szerkezeti növény, amely nagyobb évelőágyásokban is hangsúlyos szerepet kaphat. Virágzata számos beporzó rovart vonz.
Etimológia
Az Euphorbia nemzetségnév feltehetően Euphorboszról, II. Juba mauretániai király görög származású orvosáról kapta nevét, aki a kutyatejfélék gyógyászati felhasználásával foglalkozott. A palustris latin szó, jelentése „mocsári”, amely a faj természetes, nedves élőhelyeire utal. A magyar mocsári kutyatej név ugyanezt a termőhelyi kötődést tükrözi.
