A holt faanyag a legkülönfélébb szervezeteknek biztosít élőhelyet. A nagyméretű fekvő holtfák és önmagukban a farakások is fészkelő helyet és/ vagy búvóhelyet jelenthetnek számos állatfajnak (a népszerűbbek közül pl. szalamandrák, sünök, bizonyos énekesmadarak).
Az európai erdőkben élő állatfajok nagyjából 20 százaléka valamilyen formában kötődik az elhalt faanyaghoz. A Magyarországon található mintegy 6300 bogárfaj nagyjából 15 százaléka (mintegy 1000 faj) szaproxilofág (holtfához kötődő).
A közhiedelemmel ellentétben (néhány különlegesebb esettől eltekintve) a holtfa nem fertőzési forrás, mivel a holtfához kötődő fajok túlnyomó része erősen specializálódott és a bomlási folyamat különböző fázisaiban gyakorlatilag teljesen kicserélődik az ott előforduló élőközösség! Sőt, a holtfa különböző típusaihoz számos, erdővédelmi szempontból kedvező élőlénycsoport is kötődik, mint például a rovarevő énekesmadarak, a denevérek, a ragadozó/parazitoid ízeltlábúak sokasága.