Frangula alnus - kutyabenge

régebbi név: Rhamnus frangula

Általános jellemzés

• Család: Rhamnaceae – bengefélék

• Életforma: lombhullató cserje vagy kis fa

• Magasság: általában 1,5–3(–5) m, ritkán ennél magasabbra is megnő.

• Korona: sűrűn elágazó, többtörzsű, inkább bokros habitusú.

Kéreg, hajtások

• Fiatal hajtások zöldes- vagy vörhenyesbarnák, simák.

• Idősebb ágak kérge sötétbarna, szürkésbarna, rajta világos, hosszúkás paraszemölcsök (lenticellák) nagyon feltűnőek – ez jó terepi bélyeg.

• A faanyag és a kéreg törékeny, frissen vágva kesernyés, gyantás szagú.

Levél

• Levelek váltakozó állásúak, egyszerűek.

• Alak: tojásdad–elliptikus, többnyire ép szélű vagy nagyon gyengén hullámos.

• Hossz: kb. 3–7 cm,

• A levéllemez vékony, de rugalmas, fényesebb zöld, fonákja világosabb, az erek finoman kirajzolódnak.

• Jellegzetes, hogy a levélerek enyhén párhuzamos ívben futnak a szél felé.

Virág

• Apró, zöldesfehér–zöldessárga virágok, nem feltűnőek.

• A levelek hónaljában, rövid kocsányon, 2–6-os csomókban nyílnak.

• Virágzás ideje: tavasz végétől nyár végéig (május–augusztus), elég elhúzódó.

Termés

• Apró csonthéjas bogyó (drupe):

  • először zöld,

  • éréskor piros,

  • végül fekete.

• A bogyók mérgezők, hashajtó–hánytató hatásúak lehetnek, emberi fogyasztásra nem alkalmasak.

• A magokat főként madarak terjesztik (ők jobban bírják a hatóanyagokat).

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos elterjedés:

  • csaknem egész Európa,

  • Nyugat- és Közép-Ázsia egy része,

  • Észak-Afrika pereme (szórványosan).

• Magyarországon is őshonos, sokfelé gyakori.

Élőhely

• Kedveli a üde–nedves, savanyú vagy gyengén savanyú talajokat.

• Gyakori:

  • láp- és láperdőkben, éger- és fűzlápokban,

  • savanyú talajú erdők, fenyvesek szélén, irtásokon,

  • mocsaras, vizenyős erdőszéleken, bokorfüzesekben.

• Félárnyék–árnyékkedvelő, de világosabb, nyitott állományokban is megjelenhet.

• Jó pionír cserje bolygatott, nyirkos területeken; gyökerein nitrogénkötő gümők nincsenek (nem éger!), de savanyú talajon, gyenge tápanyagszinten is megél.

Etimológia, nevek

• Frangula – a név valószínűleg a latin frangere („törni”) igéből ered; utal arra, hogy a faj ágai, kérge könnyen törnek, ridegek.

• alnus – latinul „éger”;

  • arra utal, hogy a kutyabenge gyakran égeres-láperdőkben, éger (Alnus) társaságában él, tehát „égerhez kötődő” cserje.

Régi, ma is használt szinonima: Rhamnus frangula – a bengefélék nemzetséghatárainak átalakulása miatt ma a legtöbb helyen Frangula alnus néven kezelik.

Magyar nevek:

• kutyabenge (leggyakoribb),

• régebbi forrásokban: bengefa, bengecserje, de ez félrevezető lehet, mert más bengékre is használták.

Gyógyászati és gyakorlati érdekesség 

• A szárított, legalább 1–2 évig érlelt kéreg (Frangulae cortex) hagyományos enyhe hashajtó drog;

• a friss kéreg erősebben irritál, hányingert, görcsöket okozhat, ezért csak megfelelően érlelve használható.

•