A Frangula alnus ‘Asplenifolia’ (magyarul gyakran: keskenylevelű / páfránylevelű kutyabenge) egy különleges lombú díszcserje/kis fa, amit főleg a finoman szeldelt, “páfrányszerű” levelei miatt ültetnek.
Jellemzők
-
Méret: általában 2–4 m magas és hasonló széles (jó helyen nagyobb is lehet).
-
Növekedés: közepes, idővel sűrűbb bokorrá fejlődik.
-
Levél: keskeny, mélyen szeldelt, elegáns „csipkés” hatás; nyáron friss zöld, ősszel sárgás árnyalatokra vált.
-
Virág: apró, zöldesfehér, nem feltűnő (tavasz vége–nyár eleje).
-
Termés: bogyószerű csonthéjas, zöld → piros → fekete érésmenettel; a madarak szeretik, díszítő értéke is van.
Igények
-
Fény: nap–félárnyék; félárnyékban is szép, de napos helyen tömörebb lehet.
-
Talaj: üde, humuszos, jó vízáteresztő; enyhén savanyútól semlegesig ideális.
-
Víz: közepes; a tartós kiszáradást nem kedveli, de a pangó vizet sem.
Gondozás
-
Metszés: jól tűri; alakító/ritkító metszés kora tavasszal vagy virágzás után.
-
Felhasználás: szoliternek, laza cserjecsoportba, természetes hatású kertekbe, vízpart-közeli ültetésekbe nagyon jó.
Fontos megjegyzés
-
A termés (és a növény egyes részei) enyhén mérgezők lehetnek lenyelve, ezért kisgyerek/kutya mellett érdemes erre figyelni.
Eredet
A Frangula alnus (közönséges kutyabenge) Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, főleg nedves élőhelyeken (ligeterdők, lápok, patakpartok, erdőszélek).
Az ‘Asplenifolia’ ennek egy díszkerti szelekciója (nagyon finom, keskeny levelekkel), amelyet kifejezetten kertészeti célra válogattak ki.
Etimológia (a név jelentése)
Frangula
-
A név a latin „frangere / frango” = törni szóból ered, és a könnyen törő, rideg vesszőkre/fára utal.
alnus
-
Az „alnus” = éger (Alnus) – arra utal, hogy a faj gyakran égeres, nedves élőhelyekhez kötődik / ott társul.
‘Asplenifolia’
-
Jelentése szó szerint kb. „Asplenium-levelű”: Asplenium (páfrány-nemzetség) + folia (levelek), vagyis páfrányszerű, finoman szeldelt levélforma.
