Fraxinus angustifolia subsp. danubialis - magyar kőris, pannon kőris

Szinoním név: Fraxinus angustifolia ssp. pannonica Soó et Simon

Morfológia

• Életforma, méret: lombhullató fa; jó termőhelyen akár 30–35 m magasra is megnőhet, erdei állományban sudarasabb, nyílt térben szélesebb koronát nevel.

• Kéreg, hajtás: fiatalon viszonylag simább, később a kéreg hamar (kb. 25–30 évesen) erősebben repedezik, a héjkéreg hosszirányban és keresztben is sűrűn barázdált; a vesszők gyakran sötét/olajzöldek. 

• Rügy: jellegzetesen vöröslő sötétbarna (“barnarügyű”), ami terepen is jó bélyeg. 

• Levél: átellenes állású, páratlanul szárnyalt, kb. 15–25 cm; többnyire 7–11 keskeny, lándzsás, kihegyezett levélkéből áll, a levélkék ékvállúak, szélük fűrészes; a levélfonák többnyire kopasz; ősszel sárgára vagy ibolyásvörösre színeződhet. 

• Virágzat, virág: virágtakaró nélküli, szélporozta kőris; a magyar kőris egyszerű fürt virágzatú, ami az elkülönítésben fontos (a magas kőrisre más virágzattípus jellemző).

• Termés: szárnyas lependék (samara), a leírások szerint a termés csúcsa kerekdedebb lehet. 

Növényföldrajz

• Elterjedés: a keskenylevelű kőris dél-európai törzsfajától elszakadva, szigetszerűen jelenik meg a Pannon térségben; elterjedése a leírások szerint a Duna vízrendszeréhez is köthető (innen a danubialis név). 

• Magyarországi mintázat: különösen a síkvidék jellegzetes fája; előfordul a Dél-Dunántúlon, a Nagy- és Kisalföldön, és a Kárpát-medencén túl a Bécsi- és Morva-medence felé is megjelenik. 

• Élőhely: tipikus elegyfa a keményfaligetekben és más ártéri/ligeterdei társulásokban; szerepe lehet tölgy–kőris–szil ligeterdőkben, égeres élőhelyek közelében és üdébb lomberdőkben is. 

Felhasználás

• Faanyag: világos („csontfehér”), rugalmas és szívós, ezért értékes ipari fa. Hagyományosan használták például íjkészítéshez, később sportszerekhez, furnérhoz és rétegelt lemezhez, valamint hordókhoz; jó tűzifa is. 

• Erdőgazdálkodási szerep: síkvidéki erdőkben fontos elegyfa; egyes leírások szerint a szennyezettebb levegőt is viszonylag jól tűri, ezért védőerdők/erdősávok telepítésében is szóba kerülhet. 

Etimológia

• Fraxinus: latin eredetű nemzetségnév (a „kőris/ash” fára). 

• angustifolia: latin angustus („keskeny”) + folium („levél”) → „keskenylevelű”. 

• danubialis: a latin Danubius (Duna) névből képzett „Duna-menti / dunai” jelentésű jelző.