Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Fraxinus angustifolia subsp. syriaca - szír kőris

angustifolia subsp syriaca.png

Rendszertani helyzet, általános kép

  • Faj: Fraxinus angustifolia – keskenylevelű kőris

  • Alfaj: subsp. syriaca – kelet-mediterrán, szír–közel-keleti forma

  • A hazai irodalom időnként egyszerűen „szír kőris”-ként említi, de alapvetően a keskenylevelű kőris keleti alfajáról van szó.

Jellemzés (a fajhoz viszonyítva)

Alap karakter:

  • lombhullató közepes–nagy fa, kedvező helyen 15–25(–30) m, karcsúbb, gyakran kissé ritkább koronával, mint a nyugatibb alfajoké.

Hajtás, rügy:

  • fiatal hajtások zöldesszürkék vagy barnászöldek, simák;

  • rügyek kicsik–közepesek, barnásszürke vagy feketés pikkelyekkel (nem olyan markánsan fekete, mint a magas kőrisé – F. excelsior).

Levél:

  • páratlanul szárnyalt, 15–25(–30) cm;

  • általában 7–11 keskeny, lándzsás levélkével;

  • levélkék keskenyebbek, hosszabbak, mint a tipikus angustifolia alfajainál, csúcsuk hosszan kihegyezett;

  • szélük többnyire finoman fűrészes, felületük fényesebb zöld, fonák világosabb, gyengén szőrös vagy majdnem kopasz.

Virág, termés:

  • egylaki, részben kétlaki jelleg, szélbeporzás;

  • kora tavasszal, lombfakadás körül nyílnak a levéltelen hajtásokon ülő virágcsoportok;

  • termése a kőrisekre jellemző szárnyas lependék (samara), keskeny, hosszúkás szárnnyal; az alfajra jellemzően a szárny karcsúbb, gyakran kissé lehajlott csúcsú.

Ökológia:

  • a keskenylevelű kőrishez hasonlóan árterekhez, folyóvölgyekhez kötődik, de:

  • szárazabb, forróbb klímát is jobban elvisel, mint a nyugatibb alfajok;

  • gyakori száraz, mély vádi-katlanokban, időszakos vízjárású medrekben, hévforrások környékén.

Növényföldrajz (areál)

  • Kelet-mediterrán és Közel-Kelet:

    • Szíria, Libanon, Izrael/Palestina, Jordánia,

    • Dél-Törökország (főleg a Mediterrán-partvidék és az Eufrátesz völgye),

    • átnyúlik É-Irak, É-Ny-Irán egyes folyóvölgyeibe.

  • Magasság: többnyire tengerszinttől 800(–1000) m-ig, elsősorban folyók mentén, ártereken, öntés- és vályogtalajokon, de a mediterrán száraz nyarat is elviseli, ha a talajban van mélyebb vízforrás.

Kertészeti, erdészeti vonások

  • Fény- és melegkedvelő, jól bírja a forró, száraz nyarakat, ha a gyökérzónában eléri a talajvizet vagy időszakos bő nedvességet.

  • Talaj: mély, üde–nedves, tápdús, gyakran meszes folyóvölgyi talaj; pangó vízben, tartós vízborítás alatt nem szeret sokáig állni, de az időszakos elöntést elviseli.

  • Télállóság: a faj nyugatibb alfajainál valamivel melegigényesebb, de enyhébb kontinentális klímán fagyálló.

  • A faanyag tulajdonságai a többi F. angustifolia alfajéhoz hasonlóak: rugalmas, tartós, de a térségben inkább helyi építőfa, tüzelő, illetve árterek stabilizálására használják.

Etimológia

  • Fraxinus – latin „kőrisfa”.

  • angustifolia – latin angustus = „keskeny” + folium = „levél” → „keskenylevelű”.

  • syriaca – „szíriai”, a szír–közel-keleti elterjedésre utal.

 

Bélyeg subsp. angustifolia subsp. oxycarpa (néha önálló faj: F. oxycarpa) subsp. syriaca
Rövid név „Nyugat-/közép-európai keskenylevelű kőris” „Délkelet-európai / balkáni kőris (fekete kőris a gyakorlatban)” „Szír (kelet-mediterrán) keskenylevelű kőris”
Földrajzi elterjedés Dél–Közép-Európa, Ny-Mediterráneum (Franciaország, Olaszország, Ibéria, részben Balkán nyugati fele) Balkán nagy része, Pannon-medence pereme, Délkelet-Európa, Kis-Ázsia nyugati része Szíria, Libanon, Izrael/Jordánia, D-Törökország, É-Irak, É-Ny-Irán (Eufrátesz–Tigris folyóvidék)
Élőhely Folyóárterek, ligeterdők, mocsárrétek pereme, mély, üde talaj Árterek, folyó- és tópartok, de gyakran kiszáradó öntés- és lösztalajokon is; gyakori telepített erdőkben Folyó- és völgytalpi ligeterdők száraz, forró nyarú klímán; vádik, forrásvölgyek
Magasság 15–25(–30) m 20–30(–35) m, általában a legnagyobb termetű 15–25(–30) m, koronája kissé lazább
Levél hossza, levélkék száma 15–25 cm, többnyire 7–11 levélke, közepesen keskeny 20–30 cm, 9–13 levélke; levélkék szélesebbek, gyakran ovális-lándzsásak 15–25(–30) cm, 7–11(–13) keskeny, lándzsás levélke, hosszan kihegyezett csúccsal
Levélfelület Zöld, enyhén fényes, fonákon világosabb; ritkábban szőrös Gyakran kissé vastagabb, fényesebb; levélnyél és érzugok néha enyhén szőrösek Fényes zöld, fonák világosabb, többnyire gyengén szőrös; a levél összhatásban „filigránabb”
Termés (lependék) Közepes hosszúságú, a magrésznél csak kissé szélesebb szárny Többnyire rövidebb, szélesebb szárnyú, kiszélesedő csúccsal; sok leírás ezt tartja fő bélyegnek Karcsú, keskeny szárnyú, gyakran kissé lehajló csúcsú samara
Víz- és talajigény Üde–nedves, időszakosan vízborított talaj; a tartós szárazságot gyengén tűri Jól bírja az időszakos szárazodást és a meszes, löszös talajokat – ezért gyakori telepítési fafaj Meleg, száraz klímán is megél, ha a gyökérzóna eléri a talajvizet; jobban tűri a forró nyarat, mint a másik két alfaj
Fagy-/hőtűrés Jó fagytűrés, mérsékelt nyári hőségig Jó fagytűrés + viszonylag jó szárazság- és hőtűrés Fagyra valamivel érzékenyebb, viszont kifejezetten hő- és szárazságtűrő kelet-mediterrán alfaj
Erdészeti/kertészeti használat Nyugatabbi folyóvölgyekben ligeterdők, ártéri erdők, néhol fasorok Hazai gyakorlatban is fő telepített kőris, parkokban sorfaként; jó szárazságtűrő árnyékadó Inkább természetes társulásokban és gyűjteményes kertekben; dísz- és tájfa forró, száraz vidékeken

 

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek