Rendszertani helyzet, általános kép
-
Faj: Fraxinus angustifolia – keskenylevelű kőris
-
Alfaj: subsp. syriaca – kelet-mediterrán, szír–közel-keleti forma
-
A hazai irodalom időnként egyszerűen „szír kőris”-ként említi, de alapvetően a keskenylevelű kőris keleti alfajáról van szó.
Jellemzés (a fajhoz viszonyítva)
Alap karakter:
-
lombhullató közepes–nagy fa, kedvező helyen 15–25(–30) m, karcsúbb, gyakran kissé ritkább koronával, mint a nyugatibb alfajoké.
Hajtás, rügy:
-
fiatal hajtások zöldesszürkék vagy barnászöldek, simák;
-
rügyek kicsik–közepesek, barnásszürke vagy feketés pikkelyekkel (nem olyan markánsan fekete, mint a magas kőrisé – F. excelsior).
Levél:
-
páratlanul szárnyalt, 15–25(–30) cm;
-
általában 7–11 keskeny, lándzsás levélkével;
-
levélkék keskenyebbek, hosszabbak, mint a tipikus angustifolia alfajainál, csúcsuk hosszan kihegyezett;
-
szélük többnyire finoman fűrészes, felületük fényesebb zöld, fonák világosabb, gyengén szőrös vagy majdnem kopasz.
Virág, termés:
-
egylaki, részben kétlaki jelleg, szélbeporzás;
-
kora tavasszal, lombfakadás körül nyílnak a levéltelen hajtásokon ülő virágcsoportok;
-
termése a kőrisekre jellemző szárnyas lependék (samara), keskeny, hosszúkás szárnnyal; az alfajra jellemzően a szárny karcsúbb, gyakran kissé lehajlott csúcsú.
Ökológia:
-
a keskenylevelű kőrishez hasonlóan árterekhez, folyóvölgyekhez kötődik, de:
-
szárazabb, forróbb klímát is jobban elvisel, mint a nyugatibb alfajok;
-
gyakori száraz, mély vádi-katlanokban, időszakos vízjárású medrekben, hévforrások környékén.
Növényföldrajz (areál)
-
Kelet-mediterrán és Közel-Kelet:
-
Szíria, Libanon, Izrael/Palestina, Jordánia,
-
Dél-Törökország (főleg a Mediterrán-partvidék és az Eufrátesz völgye),
-
átnyúlik É-Irak, É-Ny-Irán egyes folyóvölgyeibe.
-
-
Magasság: többnyire tengerszinttől 800(–1000) m-ig, elsősorban folyók mentén, ártereken, öntés- és vályogtalajokon, de a mediterrán száraz nyarat is elviseli, ha a talajban van mélyebb vízforrás.
Kertészeti, erdészeti vonások
-
Fény- és melegkedvelő, jól bírja a forró, száraz nyarakat, ha a gyökérzónában eléri a talajvizet vagy időszakos bő nedvességet.
-
Talaj: mély, üde–nedves, tápdús, gyakran meszes folyóvölgyi talaj; pangó vízben, tartós vízborítás alatt nem szeret sokáig állni, de az időszakos elöntést elviseli.
-
Télállóság: a faj nyugatibb alfajainál valamivel melegigényesebb, de enyhébb kontinentális klímán fagyálló.
-
A faanyag tulajdonságai a többi F. angustifolia alfajéhoz hasonlóak: rugalmas, tartós, de a térségben inkább helyi építőfa, tüzelő, illetve árterek stabilizálására használják.
Etimológia
-
Fraxinus – latin „kőrisfa”.
-
angustifolia – latin angustus = „keskeny” + folium = „levél” → „keskenylevelű”.
-
syriaca – „szíriai”, a szír–közel-keleti elterjedésre utal.
| Bélyeg | subsp. angustifolia | subsp. oxycarpa (néha önálló faj: F. oxycarpa) | subsp. syriaca |
|---|---|---|---|
| Rövid név | „Nyugat-/közép-európai keskenylevelű kőris” | „Délkelet-európai / balkáni kőris (fekete kőris a gyakorlatban)” | „Szír (kelet-mediterrán) keskenylevelű kőris” |
| Földrajzi elterjedés | Dél–Közép-Európa, Ny-Mediterráneum (Franciaország, Olaszország, Ibéria, részben Balkán nyugati fele) | Balkán nagy része, Pannon-medence pereme, Délkelet-Európa, Kis-Ázsia nyugati része | Szíria, Libanon, Izrael/Jordánia, D-Törökország, É-Irak, É-Ny-Irán (Eufrátesz–Tigris folyóvidék) |
| Élőhely | Folyóárterek, ligeterdők, mocsárrétek pereme, mély, üde talaj | Árterek, folyó- és tópartok, de gyakran kiszáradó öntés- és lösztalajokon is; gyakori telepített erdőkben | Folyó- és völgytalpi ligeterdők száraz, forró nyarú klímán; vádik, forrásvölgyek |
| Magasság | 15–25(–30) m | 20–30(–35) m, általában a legnagyobb termetű | 15–25(–30) m, koronája kissé lazább |
| Levél hossza, levélkék száma | 15–25 cm, többnyire 7–11 levélke, közepesen keskeny | 20–30 cm, 9–13 levélke; levélkék szélesebbek, gyakran ovális-lándzsásak | 15–25(–30) cm, 7–11(–13) keskeny, lándzsás levélke, hosszan kihegyezett csúccsal |
| Levélfelület | Zöld, enyhén fényes, fonákon világosabb; ritkábban szőrös | Gyakran kissé vastagabb, fényesebb; levélnyél és érzugok néha enyhén szőrösek | Fényes zöld, fonák világosabb, többnyire gyengén szőrös; a levél összhatásban „filigránabb” |
| Termés (lependék) | Közepes hosszúságú, a magrésznél csak kissé szélesebb szárny | Többnyire rövidebb, szélesebb szárnyú, kiszélesedő csúccsal; sok leírás ezt tartja fő bélyegnek | Karcsú, keskeny szárnyú, gyakran kissé lehajló csúcsú samara |
| Víz- és talajigény | Üde–nedves, időszakosan vízborított talaj; a tartós szárazságot gyengén tűri | Jól bírja az időszakos szárazodást és a meszes, löszös talajokat – ezért gyakori telepítési fafaj | Meleg, száraz klímán is megél, ha a gyökérzóna eléri a talajvizet; jobban tűri a forró nyarat, mint a másik két alfaj |
| Fagy-/hőtűrés | Jó fagytűrés, mérsékelt nyári hőségig | Jó fagytűrés + viszonylag jó szárazság- és hőtűrés | Fagyra valamivel érzékenyebb, viszont kifejezetten hő- és szárazságtűrő kelet-mediterrán alfaj |
| Erdészeti/kertészeti használat | Nyugatabbi folyóvölgyekben ligeterdők, ártéri erdők, néhol fasorok | Hazai gyakorlatban is fő telepített kőris, parkokban sorfaként; jó szárazságtűrő árnyékadó | Inkább természetes társulásokban és gyűjteményes kertekben; dísz- és tájfa forró, száraz vidékeken |
