Fraxinus excelsior - magas kőris

Jellemzés

• Alkat, méret: nagytermetű, lombhullató fa, többnyire 25–35 m, jó termőhelyen 40 m fölé is nőhet. Koronája fiatalon kúposabb, később magasra felnyúló, boltozatos, gyakran laza szerkezetű.

• Kéreg: fiatalon szürkés, sima, idősebben mélyen barázdált.

• Rügy: nagyon jellegzetes fekete rügyek (különösen télen jól határozható bélyeg).

• Levél: páratlanul szárnyalt, többnyire 9–13 (ritkábban 7–15) levélkével. A levélkék tojásdad–lándzsásak, szélük finoman fűrészes.

• Virágzás: kora tavasszal, sokszor lombfakadás előtt; a virágok kicsik, nem feltűnőek.

• Termés: csomókban álló szárnyas makkocska (samara), ősszel érik, gyakran télen is a fán marad.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos Európa nagy részén (különösen Közép- és Észak-Európában) és Nyugat-Ázsia peremvidékein.

• Természetes élőhelyei: üde, tápanyagban gazdag talajok, völgytalpi erdők, patakpartok, ligetek; de hegy- és dombvidéken is gyakori, ha van elég talajnedvesség.

• Általában jobban bírja a hűvösebb klímát, mint a mediterrán jellegű kőrisek.

Etimológia

• Fraxinus: a kőris latin neve.

• excelsior: latinul „magasabb / kiemelkedő”, a faj nagy termetére utal.

• Magyar név: magas kőris – ugyanezt fejezi ki.

Felhasználás

1) Erdőgazdálkodás

• Értékes elegyfaj üde lombos erdőkben; jó termőhelyen gyors növekedésű, magas minőségű törzset adhat.

2) Díszfa

• Parkokban, nagy kertekben szoliterként, fasorban is ültették/ültetik (a termőhely és a kártevő/betegség-kockázat figyelembevételével).

3) Faanyag

• A kőrisfa kemény, rugalmas, szívós, jól hajlítható és jól megmunkálható.

• Gyakori felhasználás: bútor, lépcső, parketta, furnér, sporteszközök, szerszámnyelek, belsőépítészeti elemek.

Fontos mai megjegyzés

• Európa-szerte komoly probléma a kőrispusztulás (gombás eredetű megbetegedés), ami sok helyen erősen érinti a Fraxinus excelsior állományait.