Morfológia
A Fraxinus ornus 'Mecsek' a virágos kőris magyar szelektált fajtája. Közepes termetű, lombhullató fa, amely rendszerint 8–15 méter magasra nő. Koronája szabályos, tojásdad vagy szélesen gömbölyded, az alapfajnál általában tömöttebb és egyöntetűbb szerkezetű.
Levelei páratlanul szárnyaltak, 5–9 levélkéből állnak. A levélkék tojásdadok vagy elliptikusak, ép vagy gyengén fogazott szélűek, fényes sötétzöldek. Ősszel sárgás árnyalatokra színeződnek.
Virágai a hajtásvégeken fejlődő nagy bugavirágzatokban nyílnak májusban. A keskeny szirmú, hófehér virágok erősen illatosak, a virágzó fa messziről feltűnő. Termése egyetlen magot tartalmazó lependék, amely nyár végére érik be.
A 'Mecsek' fajta fő értéke az egyöntetű koronaforma, a gazdag virágzás és a jó alkalmazkodóképesség.
Ökológiai igények
A Fraxinus ornus 'Mecsek' fényigényes fafaj. A teljes napsütést kedveli, árnyékban koronája fellazul és virágzása gyengül.
Legjobban:
-
jó vízáteresztő képességű,
-
meszes vagy semleges kémhatású,
-
közepesen száraz vagy üde talajokon fejlődik.
Kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik, amelyet a virágos kőristől örökölt. A városi környezetet, a nyári hőséget és a légszennyezést jól viseli. Fagytűrése megfelelő, ezért Magyarország nagy részén biztonsággal ültethető.
Felhasználás
A 'Mecsek' elsősorban díszfaként alkalmazható. Szabályos koronája és gazdag virágzása miatt kiváló:
-
parkfának,
-
utcafásításra,
-
fasorok létesítésére,
-
közterületi ültetésekhez,
-
nagyobb kertek szoliter fájaként.
Jó szárazságtűrése miatt különösen értékes a klímaváltozás következtében melegedő és szárazodó városi környezetben. Virágai jelentős nektárforrást biztosítanak a beporzó rovarok számára.
Etimológia
A Fraxinus a kőrisek klasszikus latin neve, amely már az ókori római szerzőknél is szerepel.
Az ornus az ókori latin növénynévből származik, amelyet a virágos kőris megjelölésére használtak.
A 'Mecsek' fajtanév a Mecsek-hegységre utal. A név a fajta magyar eredetét hangsúlyozza, és egyben emléket állít annak a dél-dunántúli tájnak, ahol a virágos kőris természetes állományai is jelentős szerepet játszanak az erdő- és tájképben.
