Morfológia
A Gleditsia triacanthos (lepényfa vagy tövises lepényfa) közepes vagy nagy termetű, lombhullató fa, amely rendszerint 20–30 méter magasra nő, kedvező körülmények között a 40 métert is elérheti. Koronája laza, áttört, szabálytalanul tojásdad vagy szélesen boltozatos.
Legjellegzetesebb bélyege a törzsön és az idősebb ágakon fejlődő nagy, gyakran elágazó tövisrendszer. A tövisek rendszerint háromágúak, de ennél bonyolultabb elágazásúak is lehetnek, hosszuk akár 10–20 cm. Számos díszfajta azonban tövismentes.
Levelei váltakozó állásúak, páratlanul szárnyaltak vagy kétszeresen szárnyaltak, 15–30 cm hosszúak. A levélkék aprók, oválisak, világoszöldek. A lomb későn fakad és ősszel aranysárgára színeződik.
Virágai május–júniusban nyílnak. Aprók, zöldessárgák, fürtökbe rendeződnek. Termése hosszú, lapított, csavarodó hüvely, amely 20–45 cm hosszú is lehet. A hüvely éretten sötétbarna, belsejében édes, cukros pép található.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerika keleti és középső részén őshonos. Természetes előfordulása az Egyesült Államok középső és délkeleti területeire terjed ki.
Európába a 18. század elején került be, és ma már világszerte ültetik. Magyarországon parkokban, fasorokban és arborétumokban gyakori díszfa.
Ökológiai igények
A Gleditsia triacanthos kifejezetten fényigényes faj. Jól fejlődik mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajokon, de rendkívül alkalmazkodóképes.
Kiemelkedően jól viseli:
-
a nyári szárazságot,
-
a városi klímát,
-
a légszennyezést,
-
a talajtömörödést,
-
a magas hőmérsékletet.
Mésztűrése jó, és a rövidebb vízhiányos időszakokat is könnyen átvészeli. Gyors növekedésű fafaj.
Felhasználás
A lepényfa elsősorban díszfaként jelentős. Áttört lombkoronája kellemes, szűrt árnyékot ad, ezért parkokban, közterületeken és utcafaként is gyakran alkalmazzák. A modern városi fásítások egyik legértékesebb fafaja.
Számos díszváltozata ismert, például:
-
'Sunburst' – aranysárga lombú,
-
'Skyline' – szabályos koronájú,
-
'Shademaster' – tövis- és termésmentes,
-
'Ruby Lace' – vöröses lombú.
Faanyaga kemény, tartós és ellenálló, ezért korábban oszlopok, kerítésanyagok és mezőgazdasági eszközök készítésére használták. Az édes hüvelypépet Észak-Amerikában időnként állati takarmányként is felhasználták.
Etimológia
A Gleditsia nemzetség nevét Johann Gottlieb Gleditsch tiszteletére adták.
A triacanthos görög eredetű szó: a treis jelentése „három”, az akantha jelentése „tövis”. A fajnév szó szerint „háromtövisűt” jelent, utalva a jellegzetes, gyakran háromágú tövisekre.
A magyar lepényfa név a hosszú, lapos hüvelytermésekre utal, míg a tövises lepényfa elnevezés a faj legfeltűnőbb bélyegét, a hatalmas törzstöviseket emeli ki.

