Hovenia dulcis - japán mazsolafa

Általános jellemzés

• Család: Rhamnaceae (bengefélék)

• Életforma: lombhullató közepes–nagy fa, ritkábban nagy cserje.

• Magasság: többnyire 10–20(–30) m, széles, kerekded vagy kissé szétterülő koronával.

Hajtás, kéreg, levél

• Fiatal vesszők barna vagy feketéslilás-barnák, simák, alig látható paraszemölcsökkel.

• Levelek váltakozó állásúak, nagyok, fényesek,

  • 10–17 cm-es, tojásdad–széles tojásdad lemezzel,

  • csúcsuk kihegyezett, szélük finoman fogas vagy enyhén hullámos.

• A lomb nyáron mélyzöld, ősszel sárgás–barnásra színeződik.

Virág, termés

• Virágzás: nyár elején (ált. június körül).

• Virágok:

  • apró, krémfehér–zöldesfehérek,

  • sokvirágú, összetett bugákban az ágak végén; illatuk gyenge, de jó méhlegelő.

• Termés különlegessége:

  • a „valódi” termés kicsi, kemény, csonthéjas bogyó,

  • a virágzati tengely és a kocsány (rachis) viszont megvastagszik, húsossá, édes-szaftossá válik – ez az ehető rész, nem maga a kis kemény diócska!

  • szárítva ezek a húsos kocsányok ízre és kinézetre mazsolára emlékeztetnek – innen az „oriental raisin tree / mazsolafa” név.

Növényföldrajz, elterjedés, invázió

Őshonos areál

• A források kicsit eltérnek, de nagyjából:

  • Kína keleti–középső része,

  • Japán,

  • Korea,

  • a Himalája térsége (Nepál / Észak-India / Bhután) kb. 2000 m magasságig.

Bevitt, meghonosodott állományok

• Dísz- és gyümölcsfaként ültetik többek között:

  • Dél-Amerikában (különösen Brazília déli részén),

  • Észak-Amerikában (USA: keleti államok, Texas, Virginia, É-Karolina stb.),

  • Ausztráliában, Új-Zélandon, Afrikában (pl. Tanzánia, Közép-Afrika),

  • Dél- és Nyugat-Európa egyes részein is kipróbálták.

• Több régióban inváziós fajként viselkedik (pl. brazíliai lombhullató erdőkben, Kelet-Afrikában):

  • gyorsan nő,

  • jól tűri a fény- és félárnyékos viszonyokat,

  • nagy mennyiségű magot hoz,

  • madarak és emlősök terjesztik az édes kocsányt fogyasztva.

Élőhely-igény

• Napfénykedvelő, de félárnyékot is elvisel.

• Legjobban üde, jó vízgazdálkodású, homokos–vályogos talajokon növekszik, de elég tág tűrésű.

Felhasználás, hatóanyagok

• A húsos kocsány nyersen, szárítva is édes csemege,

  • Kínában és Koreában régóta fogyasztják,

  • bort, likőrt, édességet is készítenek belőle.

• A növényben számos flavonoid (pl. dihidromiricetin) található, amelyeknek:

  • antioxidáns,

  • májvédő,

  • „másnaposságcsökkentő” hatást tulajdonítanak a keleti gyógyászatban.

• A faanyaga kemény, tartós, épületfa, bútorfa is lehet.

Etimológia

• Hovenia – a nemzetség neve David ten Hoven (1724–1787) holland szenátor, mecénás után, aki Thunberg kelet-ázsiai utazásait támogatta.

• dulcis – latinul „édes”; közvetlenül az édes, mazsolaszerű, húsos kocsányokra utal.