Hovenia dulcis - japán mazsolafa

Morfológia
A Hovenia dulcis (japán mazsolafa vagy keleti mazsolafa) lombhullató, közepes termetű fa, rendszerint 10–20 méter magas. Koronája szélesen kerekded vagy szétterülő, ágai gyakran kissé görbültek. Kérge szürkésbarna, idősebb korban repedezett.

Levelei váltakozó állásúak, szélesen tojásdadok vagy szív alakúak, hosszú kihegyesedő csúccsal. Szélük finoman fűrészes, a levélfelszín fényes zöld, fonákjuk világosabb és enyhén molyhos lehet. Ősszel sárgás árnyalatokra színeződnek.

Virágai aprók, zöldesfehérek vagy krémszínűek, laza bugavirágzatokban nyílnak nyáron. A faj különlegessége nem maga a termés, hanem a megvastagodó, húsossá és édes ízűvé váló virágkocsány. Ez éréskor barnásvörös, mazsolaszerű megjelenésű és fogyasztható. A valódi termés apró toktermés.

Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kínában, Koreában és Japánban fordul elő. Természetes élőhelyei lombos erdők, hegyvidéki lejtők és melegebb, párás területek.

Ökológiai igények
A Hovenia dulcis napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A humuszban gazdag, jó vízáteresztő, mérsékelten üde talajokat kedveli. A fiatal példányok érzékenyebbek lehetnek a kemény telekre, idősebb korban fagytűrése javul. A szárazságot mérsékelten viseli, a pangó vizet nem kedveli.

Felhasználás
A Hovenia dulcis elsősorban különleges díszfaként ismert, dekoratív lombja és érdekes terméskocsányai miatt arborétumokban és gyűjteményes kertekben ültetik. A megvastagodott, édes virágkocsányok fogyaszthatók; ízük a mazsolára vagy körtére emlékeztet. Kelet-Ázsiában frissen, szárítva vagy édességekben is használják. A népi gyógyászatban a termést és a kocsányt hagyományosan alkoholmérgezés, másnaposság és májpanaszok enyhítésére alkalmazták. Fája kemény és rugalmas, helyenként kisebb használati tárgyak készítésére is felhasználják.

Etimológia
A Hovenia nemzetségnév David ten Hoven holland kereskedő nevéből származik. A dulcis latin szó, jelentése „édes”, amely a húsos, cukortartalmú virágkocsányokra utal.