Morfológia
A Hydrangea paniculata (bugás hortenzia) lombhullató, közepes vagy nagy termetű díszcserje, ritkábban kisebb fa, rendszerint 2–5 méter magas. Habitusa erőteljes, felálló, idősebb korban szélesen szétterülő. Hajtásai barnásak, viszonylag erősek, ezért a virágzatot jól tartják.
Levelei átellenes vagy néha hármas örvökben állók, elliptikusak vagy tojásdadok, hegyes csúcsúak, szélük finoman fűrészes. A levélfelszín közép- vagy sötétzöld, fonákjuk világosabb és enyhén érdes vagy molyhos lehet.
Virágai nagy, kúpos vagy bugaszerű virágzatokban jelennek meg nyár közepétől őszig. A virágzat termékeny apró virágokból és nagyobb meddő virágokból áll. A meddő virágok kezdetben fehérek vagy zöldesfehérek, később gyakran rózsaszínes vagy barnás árnyalatot kapnak. A fajtaalakok virágzata igen változatos méretű és tömöttségű lehet.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Japánban, Kínában és az orosz Távol-Keleten fordul elő. Természetes élőhelyei hegyvidéki erdők, erdőszegélyek és párás völgyek.
Ökológiai igények
A Hydrangea paniculata napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A humuszban gazdag, jó vízellátású, enyhén savanyú vagy semleges talajokat kedveli, de viszonylag alkalmazkodóképes. A bugás hortenzia jobban tűri a napos fekvést és a hidegebb teleket, mint sok más hortenziafaj. Az adott évi hajtásokon virágzik, ezért erőteljesebb metszést is jól visel.
Etimológia
A Hydrangea görög eredetű név: hydor = „víz”, angeion = „edény”, amely a toktermések alakjára és a növény vízigényére utal. A paniculata latin szó, jelentése „bugás virágzatú”, amely a faj jellegzetes, kúpos bugavirágzatára utal.
Revue horticole, sér. 4 (1852-1974), vol. 45 (1873)
