Morfológia
Az Ilex aquifolium (közönséges magyal) örökzöld cserje vagy kisebb fa, rendszerint 5–15 méter magas. Koronája sűrű, kúpos vagy tojásdad. Kérge sima, szürkés, az ágak zöldes árnyalatúak maradhatnak több évig.
Levelei bőrszerűek, fényes sötétzöldek, 5–12 cm hosszúak. A fiatal és az alsó ágakon fejlődő levelek széle többnyire erősen tüskés-fogas, míg a felső koronarész idősebb levelei gyakran csaknem ép szélűek. A levelek 3–5 évig is a növényen maradhatnak.
A faj kétlaki, tehát a porzós és termős virágok külön egyedeken fejlődnek. Virágai aprók, fehérek vagy enyhén rózsaszínesek, tavasszal nyílnak. A termős példányokon őszre fejlődnek ki a fényes, élénkpiros bogyószerű csonthéjas termések, amelyek gyakran egész télen a növényen maradnak.
Növényföldrajz
Az Ilex aquifolium Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, valamint Kis-Ázsia nyugati részén őshonos. Természetes előfordulásának súlypontja az atlanti és szubatlanti éghajlatú területekre esik. Lombos erdők aljnövényzetében, erdőszegélyeken és hegyvidéki erdőkben fordul elő.
Ökológiai igények
A magyal félárnyékos vagy árnyékos fekvésben fejlődik legszebben. Jól tűri a zárt erdei környezetet, ami az örökzöld lombos fajok között ritkaságnak számít. Az üde, humuszban gazdag, jó vízellátású, enyhén savanyú talajokat kedveli. A meszes talajt kevésbé szereti, bár alkalmazkodóképessége jelentős. A nyári aszályokra érzékeny, különösen fiatal korban. Fagytűrése jó, de a kemény telek és a téli napsütés károsíthatják a lombot.
Felhasználás
Az egyik legfontosabb európai örökzöld dísznövény. Parkokban, kertekben, sövényként és szoliterként egyaránt ültetik. Számos tarkalevelű, oszlopos vagy törpe fajtája ismert. Piros termései és örökzöld lombja miatt a karácsonyi dekoráció hagyományos növénye. Fája rendkívül kemény, finom szövetű és világos színű; korábban faragványok, hangszeralkatrészek és esztergált tárgyak készítésére használták. Termése fontos téli táplálékforrás számos madárfaj számára.
Etimológia
Az Ilex eredetileg az örökzöld tölgy (Quercus ilex) latin neve volt, amelynek levelei hasonlítanak a magyaléhoz. Linné később ezt a nevet alkalmazta a magyalok nemzetségére. Az aquifolium latin összetétel: acus („tű”) és folium („levél”), jelentése „hegyes levelű” vagy „tüskés levelű”, utalva a jellegzetes fogazott levélszélre.
